Még nem tudjuk

Két órát töltöttünk ma a rendelőben, ingázva a gyerekorvos és a bőrgyógyász között, azt latolgatva, hol kerülünk majd előbb sorra. Két óra úgy, hogy közben majd' le tudta volna nyúzni magáról a bőrt, nem volt egy sétagalopp, de csak háromszor vitatkoztunk össze. Nem voltam akkor már én sem a legtürelmesebb, mert mindössze két órát aludtam, ledolgoztam a munkaidőmet, és engem is lesokkolt a tömeg, ami a rendelőben fogadott. De végül a bőrgyógyászhoz bejutottunk, aki felhorkant, amikor meglátta, és már írta is az antihisztamint, amiből nem csak napi egyet, de akár hármat is vehet be, ha nagyon brutális a viszketés, meg ahogy jön elő. Írt még fel kenőcsöt rá, ami csak holnap lesz kész, addig is cinkrázóval enyhítünk a dolgon. Holnap reggel vérvételre megy, meg vizelet vizsgálatra, abból ki fog derülni, hogy vírussal van e dolgunk, vagy másfelé kell keresgélni. A jobb oldalon az egyik nyirokcsomója jól be van durranva, úgyhogy elég nagy esélyt szavazok meg ennek a vírus-dolognak, de azt hiszem, ettől függetlenül itt lesz az ideje egy allergia vizsgálatnak is.
Egyébként továbbra is félelmetesnek találom az egészet, ahogy zajlik. Mintha belülről próbálna kitörni belőle valami a bőrén keresztül. Az egészen szürreális, ahogy pillanatok alatt változik egy egyébként normális bőrfelület vörös, lángoló valamivé, ahol attól, ahogy kitüremkedik az a szúnyogcsípés (mármint ilyen dinoszaurusz méretű szúnyog általi csípés) szerű valami, úgy feszül a bőre, mintha tényleg szét akarna robbanni.

Patrik ma már volt iskolában, igaz, csak két órát, de ez bevezetésnek éppen elég is volt, mert ebben is elfáradt. Sok a lépcső, ahol mankózni kell, és az nagyon fárasztó.
Roli még mindig állja a sarat, lassan elhiszem, hogy ezúttal ő kimarad ebből a körből. :)

Azt nem mondom, hogy elöntött a hurráoptimizmus már, mert nincs erről szó egyáltalán, de egy fokkal kevésbé látom borúsan a dolgokat, most olyan abszolút túlélhetőnek minősítettem. Biztos lesz ez még majd másképp is a következő hetekben, de nem baj.