Ilyenünk még nem volt

Pontosan tizenhat és egy naposnak kellett hozzá lenni Eriknek is, hogy ő először (és nem baj, ha utoljára is) magáénak mondhatja a mononukleózis nevű betegséget. Mára elkészült a laborlelete, már azon is szerepelt kérdőjellel ez a betegség, gondolom az ilyen-olyan nem stimmelő értékekből ez jött ki, aztán az orvos is megerősítette. Nem az a klasszikus fajta, amit az Eppstein-Barr vírus okoz (remélem jól írom, mert most nem néztem utána, de láttam már valahol leírva), hanem egy kicsit csendesebb őrült ez, ami őt megtámadta. A mája és a lépe rendben van. Van viszont egy olyan duzzadt nyirokcsomója, amivel még ultrahangon is jártunk, mert miután vagy öt percig nyomkodta a doki, felhívta az ultrahangot, hogy megcsinálják e sürgősséggel, mert úgy nyugodtabb lenne. Nem tipikus ez sem, mert "tömöttebb", mint amilyen szokott lenni. Kicsit itt megijedtem, hogy mi lesz ebből vajon, de aztán nem is volt túl sok időm ezen elgondolkodni, már ott feküdt az ultrahangos vizsgálóágyon, és huzigálták a nyakán azt a bigyót. Szerencsére nem találtak mást, mint azt, hogy a bal oldalon számos 8-18 mm átmérőjű, reaktív jellegű hypervascularis nyirokcsomó látszik. Magyarra úgy fordította az orvos, hogy egyértelmű, hogy a vírus a nyirokcsomót "dolgozta" meg nagyon. Nincs most vele teendő, lehet borogatni, bekenni flector géllel, és figyelni kell. Hetekig is eltarthat, mire visszahúzódik, a másik oldal is lehet érintett, de ha hetek múlva is így marad, akkor lehet, hogy meg kell szúrni.
A vírussal nincs más teendő, mint pihenni, nem csinálni semmi megerőltetőt. Aspirint még véletlenül sem vehet be. A focit csak nézheti, nem mehet sem edzésre, sem meccsre, sem iskolába. Mondjuk most talán még nem is hiányzik neki. Kedden reggel vissza kell mennünk.
A pöttyök talán múlóban vannak, az arra kapott antihisztamint még szedni kell pár napig mindenképpen, ha jönnek még elő, akkor tovább is.
Remélhetőleg jövő hét ilyenkorra már túl leszünk ezen is.
Holnap Roli kezét is meg kell mutatni a traumatológián, mert csak fáj neki. Kentük ma, fásliztuk, de úgy tűnik, nem elég, és nem nagyon akarja/tudja használni sem (gondolom azért, mert fáj). Továbbra sem hiszem, hogy nagy baja van, mert nem látszik annak, de motoszkál bennem, hogy mi van, ha mégis neki van igaza, én meg kötöm az ebet a karóhoz, úgyhogy inkább rászánjuk a holnap délutánt, és megbizonyosodunk az igazságról.
Aztán most már jó lenne ezeket az orvosi köröket befejezni.. és szusszanni egyet.