Volt itt minden

Jó hosszú nap volt ez ma, főleg, hogy úgy kezdődött negyed hétkor, hogy már Erik haját vágtam. Na nem azért, mert jó dolgomban nem tudtam mit kezdeni magammal olyan korán, meg nem is azért, mert Erik épp erre vágyott volna.
Úgy kezdődött az egész, hogy Balázs hajnali négykor leült az ágyam szélére, és közölte velem roppant szófukar, ámde annál hatásosabb módon, hogy "Baj van." Érdekes, hogy előtte pár pillanattal még aludtam, ahogy meghallottam ezt, máris legalább százféle dolog ugrott be, hogy mi történhetett.
Balázs minden hajnalban megnézi mindegyik gyereket, hogy rendben vannak e, ellenőrzi a telefonokat, hogy van e ébresztő beállítva, fel van e hangosítva, töltőre rakta e. Erik minden ellenőrzőponton megbukott, mert a telefonja épp csak hat százalék volt, se ébresztő beállítva, se felhangosítva. Gondolta, megoldja helyette, csakhogy a képernyő le volt zárva, a feloldó kódot meg megváltoztatta a gyerek, így meg kellett ébreszteni hozzá, hogy oldja fel. Ahogy megfogta a fejét, érezte, hogy valami furcsaság van a hajánál. Aztán (gondolom itt már villanyfénynél) látta, hogy ez bizony rágó. Úgy rendesen beleragadva a hajába, nagyjából fültől fülig, csak hátul.
Túl azon a sokkon, amit annak az elképzelése okozott, hogy mi lett volna, ha nem esik ki a szájából, és túl azon is, hogy megkérdeztem tőle, mégis hogy lehetett ilyen hülye, hogy rágóval a szájában aludt el, nekiálltam eltüntetni ezeket a nyomokat negyed hétkor. Először ollóval, aztán a hajvágóval. Kb. egyikünk sem nagyon látott még ki a fejéből ekkor, de azért megoldottuk. Nagy szerencséje, hogy fölülre nem ragadt bele, mert biztos, hogy sírva fakadt volna, ha az ecsetfrizurának is búcsút inthet. Gondolom a fodrásza legközelebb majd megkérdezi tőle, hogy ki volt ez a barbár, aki így nekiesett a hajának, de már mindegy. Kihoztuk belőle, amit lehetett. :)
Aztán elkísértem Patrikot az iskolájába, ahol ma épp fotózták az érettségizni készülő osztályokat. Először azt mondta, hogy nem megy, de aztán amikor mondtam, hogy gondolja meg, nem muszáj erről is lemaradnia, akkor végül úgy döntött, hogy ha meg tudjuk oldani a fuvarkérdést, akkor megy. Olyan meg nincs, hogy valamit ne tudjunk megoldani, ha akarjuk.
Öröm volt látni, hogy mennyire örültek neki. :)

Még mindezek után bevásároltam, ebédet csináltam, végigültem egy éves ismétlő oktatást a munkahelyemen, majd persze még este fél tízig dolgoztam. Lehet mondani, hogy nem unatkoztam egy percre sem.