Nem akarok azon keseregni, hogy holnap már menni kell dolgozni. Elég nagy pofátlanság is lenne, mikor egész múlt héten itthon voltam, de attól még persze nem esik jól, hogy már vége is, és a nyaralásig már csak egy-egy lopott nap lesz, az is mind olyan, ami nem itthoni láblógatással telik majd, hanem orvoshoz menéssel, ballagással.
Ma kiborultam egy kicsit (nagyon), amiatt, hogy ma rám tört az érzés, hogy mindenki milyen magasról sz..ik ránk. Nem esett jól újfent ráébredni, aztán addig hergeltem magam ezen, amíg úgy kiakadtam (pont ebéd közben volt a csúcspont), hogy ezzel Balázst is jól kiakasztottam. Ettől aztán persze még rosszabb lett a kedvem, mert nem volt elég a magam hülyesége, még tettem rá egy lapáttal.
Úgyhogy lehet mondani, hogy a szabink utolsó napja nem volt e legfelhőtlenebb, pont akkor, amikor végre a nap is sütött egész nap.
Sajnos visszacsinálni már nem tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése