Ha szombat,

akkor meccsnap. :) Jó ezeket a szombatokat várni, mert mindig ad valami pluszt a hétvégének, meg már a hétvége várásnak is. Az, hogy ilyen kiélezett a bajnokság, még ad neki egy jó nagy adag löketet, mert ami az egyik héten még szomorúságra ad okot, az a következőn simán a mennybe visz, olyan boldogságot hoz. A múlt héten szomorkodtunk, ezen a héten boldogok vagyunk. Megint a mi csapatunk vezeti a bajnokságot.
Minden ilyen szombat egy plusz élmény családilag, és még az sem tudja elrontani, hogy Patrik gipsze miatt most kétfelé szakadtunk a lelátón, mert ő és Erik a mozgássérült szektorban voltak megint, mi meg a saját helyünkön. Úgy volt, hogy a második félidőre megint cserélünk, de aztán Erik meggondolta magát, és maradt végig. Egyébként fantasztikusan koordinálja a bátyját a kerekes székkel, mert a szünetben is úgy találtam rájuk, hogy épp várakoztak a mozgássérült mosdó előtt, ahova ugye úgy jutottak el, hogy Erik odatolta Patrikot. Még mindig hajlamos vagyok rácsodálkozni, hogy az ilyesmit is milyen természetes módon tudják megoldani, főleg, mert egyébként meg annyi mindenben olyan kis "bénák". :D
A meccs jó volt, mert nyertünk, bár láttunk már ennél sokkal harcosabb csapatot is, de a lényeg, hogy a három pont megvan, visszafelé meg nem nézünk. Most még örülünk ennek, holnaptól meg koncentrálunk arra a következő heti meccsre, ami talán mindent el fog dönteni.

Újabban a szombat megint igazi lógós nap is, mert azon kívül, hogy mostam egy adag ruhát, meg kitakarítottam a kádat, és a mosdót, a világon semmit nem csináltam. Pizzát rendeltünk ebédre, úgyhogy sem főzni, sem pedig mosogatni nem kellett. Ez a két dolog meg már eleve olyan, ami rögtön ünnepnappá avanzsál egy sima szombatot is. :)