A hatodik

Hát eljött a nap.Tervezgettem már.. először a 30. szülinapomra akartam meglepni magam egy blogoldallal, aztán gondoltam, hogy abból az alkalomból, mikor a legkisebb gyerekem is ovis lett. Aztán egyikből sem lett semmi. A következő verzió az volt, mikor egy hónappal ezelőtt dolgozni kezdtem. Aztán sodródtam az eseményekkel, megint nem maradt rá idő.Most akkor mégis. Mondhatni tökéletes az időpont. December elseje van.Tökéletes az újrakezdésre, hogy élhetővé tegyem az életem. Tökéletes arra, hogy elkezdjek valamit, amit eddig nem csináltam.A december egyébként is különleges helyet foglal a szívemben, mint még rajtam kívül olyan sok embernek. Ünneplőbe öltözik minden, van valami különleges hangulata ilyenkor mindennek.Ez a december más lesz, mint a többi. Másnak kell lennie. Különlegesebb lesz minden eddiginél, mert most aztán elhatároztam, tényleg megtalálom magam, és a következő év már nem örökösen arról szól, hogy mit kéne másképp..

Így kezdődött. Pontosan hat évvel ezelőtt. Emlékszem annak a napnak a hangulatára, és arra a szörnyű kétségbeesésre, amit akkor éreztem. Az nem sikerült maradéktalanul azóta sem, hogy ne arról szóljon örökösen minden, hogy mit kéne másképp, de azt hiszem, ez alatt a hat év alatt rengeteget fejlődtem. Néha sikerült hátrafelé is, de azért zömmel mégis jó irányba haladtam.
A sors most, hat évvel, 1887 bejegyzéssel később különös ajándékkal kárpótolt. Éppen ma tudtam meg, hogy az idén én is leszek olyan szerencsés, hogy kaphatok tizenharmadik havi fizetést. :) Sok-sok évig vágytam vissza, és sok-sok évig voltam egészen biztos benne, hogy vissza fogok kerülni, és ez maradéktalanul teljesült. Ráadásul.. hiába van nekem tizenhat éve munkaviszonyom, még sohasem kaptam ilyen bónuszt. Úgyhogy ez most dupla öröm.

 Az igazság az, hogy akkor is blogolnék, ha senki nem olvasná, csak akkor azt úgy hívnák, hogy naplót írok. :) De az igazság az, hogy sokkal jobb blogolni, mint naplót írni, úgyhogy biztosan folytatom tovább. Egyelőre a hetedik szülinapig biztos.. aztán majd utána jön, ami jön (talán a nyolcadik?).
Köszönöm, hogy nap mint nap erre jártok, nélkületek sokkal kevesebbet fejlődtem volna, és sokkal rögösebb lett volna az utam.