Hogy volt?

Az idei karácsony azért is emlékezetes lesz, mert akárhogy is alakult a vége, mégis maradt bennem egy kis szomorkás felhang.
A webáruházas sztori nem zárult le ott, és akkor, amikor írtam róla, hanem még napokig folytatódott. Órákat töltöttünk telefonálgatással, és minden egyes hívás után csak még bizonytalanabbak lettünk. A helyzet aranyvasárnap előtti szombaton csúcsosodott ki teljesen, amikor már a fogyasztóvédelemmel is kapcsolatba léptem miattuk, mert a sokadik ügyintéző a sokadik verziót adta elő Balázsnak. Tudtuk, hogy nem mondanak igazat, de tehetetlenek voltunk, mert kifizettük már amit vártunk. Végül az i-re a pontot az utolsó beszélgetés tette fel (mondjuk akkor még nem tudhattam, hogy az utolsó), amikor az épp aktuális ügyfélszolgálatos azt találta mondani, hogy a második csomagunkat, amire vár az első, feltehetően ellopták, sok másikkal együtt, merthogy a raktárban történtek lopások. Itt szakadt el nálam a cérna teljesen, mert még előtte két órával is egészen mással hitegettek bennünket. Nem voltam sem finom, sem nőies, de annál határozottabban közöltem a fickóval, hogy akkor kérjük vissza a pénzünket, mert értesítettem a fogyasztóvédelmet is már, és ha délutánig nem kapunk arról telefonos visszajelzést, hogy valóban elindították a visszautalást, akkor a rendőrséget is fel fogjuk keresni.
Az egésznél csak az volt szörnyűbb, hogy a gyerekek is hallották a beszélgetések zömét. Így aztán oda volt a meglepetés. De még ez is hagyján.. csakhogy Rolandnak az egész karácsonya is majdnem odalett. Egyszer csak megállt előttem krokodilkönnyeket hullajtva, hogy akkor a Jézuska mégsem hoz semmit? Majdnem a szívem szakadt bele, hogy nem úgy zajlott ez, ahogy a többieknek, hogy ugyan tudják, de sosem beszéltünk erről. Mit volt mit tennem, megígértem neki, hogy elintézem, hogy legyen neki valami meglepetés.
Szombat délután meg kellett kockáztatnunk, hogy újra beruházunk az eredetileg tervezett ajándékokra, ezúttal máshol. Nem volt mire várni, az idő szorított. Sikerrel jártunk, estére már itt volt nálunk. (így kellett volna kezdeni)
Csak aztán úgy alakult, hogy minden, amit tőlünk kaptak már idő előtt le lett leplezve. Nem maradt meg a varázs. :( Ráadásul elkövettem azt a hibát is, hogy amit Erik a legjobban várt, másnak adtam, hogy adja oda Ő. És nem, nem tőle sajnálom a gyerek örömét, amit láthatott, hanem magamat sajnálom, amiért nem én okoztam. :)
Rolandnak azért volt egy kis meglepi a fa alatt, aminek örült is, de mégsem volt ez már az igazi.
Mindennek a tetejébe a húgoméktól kapott tablet pont háromnegyed órát működött tegnap este, majd örökre elhalálozott. Nem volt a legkellemesebb élmény ez sem.

Hát így... ezek is felejthetetlen élmények maradnak. Még ha nem is a kellemesebb fajtából.