Azt hiszem, tavaly nem sikerült advent első vasárnapjára úgy elkészülnöm mindennel, ahogy terveztem. Csak emlékeim vannak róla, nem néztem utána. Tehát ebből következik, hogy ha tényleg nem is sikerült, nem volt akkora jelentősége, hogy még egy év múlva is nagyon emlékezzek rá.
Az idén azért sikerült. Ma estére "vesszen a sötét" jelszóval nálunk fénybe borult a lakás, felkerültek a díszek. Jól elfáradtam, párszor le is izzadtam közben, mire sikerült a girlandot az ajtó köré felfogatnom (ráadásul kétszer kellett, mert elsőre nagyon féloldalasra sikerült).
Mondanám, hogy csomó magasztos gondolat fogalmazódott meg bennem, miközben a lakást díszítettem, vagy épp mikor az első gyertyát gyújtottuk ebéd közben, de az a helyzet, hogy nekem az jutott eszembe, hogy most jön még csak a java mindennek. Az egész éves hajtás kutyafüle volt ahhoz képest, ami most vár rám. Mert még inkább kiéleződik majd az a rész, amikor itthon is nagyon topon kéne lenni, miközben tudom, nemsokára beindul a feszített tempó a munkában is. Nem lesz könnyű, biztosan lesz pár rossz napom is miatta, még akkor is, ha nem törekszem már nagy felhajtásra. De azért van egy minimum, ami alá nem szeretnék menni. (mondjuk gondoltam már rá, hogy majd, amikor minden kötél szakad, egy bejegyzésben közzéteszem a postacímemet, hogy aki süt, ugyan gondoljon már ránk is. :D)
Mindezek ellenére azért én szeretem a decembert. Mert a végén -akárhogy is lesz addig- egészen biztosan nagyon jó lesz az a pár napnyi csend és nyugalom, ami lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése