Cipőcsere

Alapállapotban naivan optimista, és igazán emberszerető vagyok. Ebből az állapotomból ugyan ki tudnak billenteni, de még olyankor is eleinte próbálom mentegetni az illetőt, mert nem akarom elhinni, hogy ő meg esetleg alapállapotban pesszimista és emberutáló. Pedig valószínűleg vannak ilyenek. Mint például az a hölgy is, akihez ma volt szerencsém az ország legnagyobb sportáruházában, ahova egy cipőt vittem vissza. Majdnem napra pontosan kettő hónapja vettük Rolandnak, sajátmárkás túracipőjük, amivel amúgy elégedettek szoktunk lenni. Mindenkinek ilyen van különböző méretekben, és jól bírja a strapát, árban is abszolút elérhető. Namost.. Roland fiunk éppen két hónapos cipője az orr részénél megadta magát, és lett rajta egy lyuk. Én meg gondoltam, hogy najó, hát amúgy is van ma arrafelé dolgunk, meg hát mégsem egy fél éve hordott és agyonstrapált cipőről beszélünk, akkor nosza, vigyük vissza. (már csak azért is, mert amúgy egy év jótállás van rá)
A hölgy aki szemrevételezni jött a cipőt, már első pillantásával ölni tudott volna. Értem én, hogy ezüstvasárnap, meg tömeg, de hát..
-Mire használták a cipőt?- kérdi
-Mire? Hát gyalogolt benne.. -felelem, bár késztetést éreztem, hogy azt mondjam, csirkét keltettünk benne
-Ez a cipő nem alkalmas folyamatos használatra, hanem alkalmankénti kirándulásra csak. - válaszol kajánul
Én egy-két percig állok döbbenten, hogy hogyhogy nem alkalmas folyamatos használatra, amikor tudom, hogy a polcon a kis cimkén az volt kiírva, hogy "strapabíró". Azt nem mondták, hogy a strapát nem bírja, csak néha. (de mondjuk látszik rajta jól)
Látja, hogy most akkor engem letaglózott, folytatja:
-Emiatt nem is tudom visszavenni, és legközelebb a rendeltetésének megfelelően kell használni.
Azért eddigre visszatér a lélekjelenlétem, és én is megszólalok:
-Nézze, még ha ez így is van, ahogy Ön mondja, akkor is egy két hónappal ezelőtt vásárolt cipőről beszélünk. Aminek nem szabadna így kinéznie, akárhányszor hordta is. Ugye azért ebben egyetértünk?
Nem tud mit mondani, csak közli, hogy "kereskedelmi gesztusként" visszaveszi a cipőt, de most utoljára, és soha többet..
Nem tudok örülni a gesztusnak, mert valami olyasmi, aminél őszintébb lett volna, ha odavágja, amit gondol, hogy "nesze, paraszt".
Azért vettem helyette egy másik, magas szárú sajátmárkásat. És nem mulasztottam el megkérdezni a kasszánál, hogy "szabad e a cipőben minden nap járni?" Azt mondták, szabad, persze.
Kíváncsi leszek rá.. ;)