Money, money

Úgy gondoltam, hogy ma este majd itt szépen kidohogom magam a vélt és nem is igazán valós problémámról, és akkor majd az jó lesz nekem. Közben a "probléma" úgy tűnik, mégis megoldódott a dohogás nélkül is, de azért elmesélem. Már csak azért is, hogy lássátok, mekkora hülye is tudok lenni.
Van nekünk ugye a közös bankszámlánk. Amire érkezik a fizetésünk, (és nem, nem egyben utalnak, mint ahogy azt sokan hitték már, hanem külön-külön kapjuk meg, csak ugyanoda érkezik) és a családi pótlék is. Ebből gazdálkodunk. Én nem kapok értesítéseket a mindenféle tranzakciókról, csak Balázs, és ez az év nagyon nagy részében jól van így. Mert kettőnk közül én vagyok az, aki, ha tudja, hogy még következő fizetésig mondjuk elkölthet negyvenezer forintot, és már csak három nap van addig hátra, akkor mindenképp késztetést éreznék arra, hogy legalább harmincat elköltsek. Azzal a felkiáltással, hogy "dehát nem ezért dolgozunk, hogy ilyeneket is lehessen venni?"Szóval jól van az úgy, hogy nem tudom az egyenlegünket, mert nem költök feleslegesen. Nem kell elszámolnom így sem, hogy mit miért veszek, bár néha kapok egy két csúnyább pillantást azokon a napokon, amikor a megszokottnak a kétszeresét is elköltöm.
Na de most, hogy karácsony közeleg, és én mindenáron késztetést érzek rá, hogy a gyerekeknek is, és Balázsnak is nagyon nagy örömet szerezzek, akkor bizony bánom, hogy nincsen nekem külön bankszámlám. Mert bizony mondom, hogy én most nem haboznék az utolsó fillérig elkölteni, és megvenni nekik minden titkos vágyukat. Eriknek is, és Rolinak is mindent, ami az elmúlt héten eszükbe jutott. És Balázsnak.. mert tulajdonképpen miatta indult az egész vezérhangya a fejemben... hát neki is megvenném azt a hónapok óta dédelgetett vágyát szemrebbenés nélkül. Amikor örömöt akarok szerezni valakinek, a legkevésbé sem érdekel, hogy mennyibe kerül akkor, ha épp van annyi pénzem.
Gondolom azért jobb ez így, hogy még ilyenkor is van itt mellettem valaki, aki racionálisan gondolkodik, és két lábbal áll a földön. Pedig a a napokban néha "utáltam" ezért a tulajdonságáért, amikor hiába győzködtem. :)