Ha én..

Ha igazán igazi nagyon nagy betűs anya lennék, akkor most, hogy már hazajöttem a munkából, és vacsoráztam, meg meg is fürödtem először nekiállnék bepakolni a mosogatógépet, aztán összesöpörnék, bekészíteném a mosógépet is. Majd mindezek után nem feküdnék le elégedetten, hanem fognám magam, és horgolnék-varrnék-kötnék egy pár csodás izécskét a holnapi Luca napi vásárra az iskolába. Vagy akár süthetnék is, vagy akármi. A lényeg az lenne, hogy kettővel maradék nélkül osztható legyen, merthogy holnap majd kettő gyereket fog érinteni ez a Luca napi dolog.
Gondolom ha igazán igazi nagyon nagy betűs anya lennék, akkor mindezt gond nélkül abszolválnám is, sőt, már munka előtt is erre készültem volna.
A helyzet az, hogy igazán igazi vagyok, de igazán el is vagyok fáradva, így most én csak kisbetűs anyaként gondolhatok magamra, mert annyival elintéztem a Luca napi vásárt, hogy küldtem ketchupot és mustárt az egyik gyerekkel a hot doghoz, amit majd készítenek. És küldök holnap reggel lekvárt a másik gyerekkel, akik majd goffrit sütnek.
Azt nem mondom, hogy nincs bűntudatom egy kicsit, hogy nincs semmi, amit a fiúk vihetnének büszkén, és mondhatnák az ámuldozó tekintetű anyukáknak, hogy az én anyukám csinálta, de annyira azért nincs, hogy emiatt majd álmatlanul forgolódjak. Ez utóbbi már csak azért sem lenne így, mert igen komoly alváshiányom van már megint, és ki tudja, mikorra fogom tudni behozni az alvás-lemaradásomat, így minden erre kínálkozó alkalmat megragadok.
Olyannyira, hogy sem a mosogatógép nem lesz ma már beindítva, sem a mosógép nem lesz bekészítve. És söpörni sem fogok.