Amit nem írtam, és valami, amit igen...

Ma délután szöget ütött a fejembe valami, és azon nyomban akartam is írni róla. Csakhogy azzal nem számoltam, hogy a technika kibabrál velem, na meg az időjárás.. épp akkor közeledett az első komoly felhőtömeg, és azonnal el is tűnt a wifi jel, amin keresztül tudok a boltból netezni. Még egy ideig próbálkoztam, aztán feladtam.
Mostanra meg természetesen fogalmam sincs, mi is lehetett az a nagyon fontos, amiért úgy éreztem, azonnal billentyűzetet kell ragadnom. Szóval ezt már nem tudjátok meg. Vagy majd egyszer eszembe jut, és akkor megírom.
Van olyan, ami eszemben van hónapok óta, született már róla vagy négy piszkozat, de mind a kukában végezte, mert végül addig-addig fogalmazgattam, míg már nem is azt tükrözte, amit tulajdonképpen szerettem volna vele elmondani. És most sem tudnám ezt sem olyan formában elmondani, ahogy szeretném. Talán sosem lesz úgy..
És végül, azért azt elmesélem, hogy mekkora hülye tudok lenni. Nagy magabiztosan írtam a nyaralás után, hogy ugyanannyian jöttünk haza, mint ahányan mentünk. Aztán teltek a hetek, és eljutottunk a hónap végéhez, ami tulajdonképpen a hó eleje, de ez lényegtelen ebből a szempontból. Kivételesen tudtam is, hogy mikor volt az előző (amúgy mindig elfelejtem), így aztán tökéletesen számon tarthattam, hogy aznap semmi nem történt. Meglepő volt, de ennyi. Aztán másnap sem történt semmi, és én balga.. titkon mégis reménykedtem egy kicsit a csodában, ami valóban igazi csoda lett volna (bár azt hiszem, születtek már gyerekek ilyen csodából) Persze, a remény hiábavaló volt. (még mielőtt bárki azt hinné, hogy most következik a happy end) Nem történt csoda, és valóban stimmel a 2+3-as létszám. :) Magam sem hittem, hogy képes vagyok még ilyen gyerekes dolgokra.. olyasmiben reménykedni, amiről eleve tudom, hogy nincs. Vannak hülye dolgaim, de azt hiszem, mind közül ez a legrosszabb.... sosem fogom elfogadni?