Volt olyan nap, amikor rekordszámú olvasóm volt, szám szerint 314, nem is tudtam mire vélni, de nagyon-nagyon jó volt azt a számot látni.
Amikor a statisztikát böngészem, azt is látom, ki milyen keresőszóval érkezik a blogomra. Nagyon nagyon sokan keresnek arra, hogy "dius gondol", sokan keresnek a blogom teljes címére is, megint sokan simán csak diusra.
Időről időre bukkannak fel érdekes keresőszavak is, a rengeteg epilepszia bno kódos keresés, mri leletből kiszedett szavak mellett. Az eddigi kedvencem a "vers a pihe puha lelkem csupa csupa véres horzsolás". Ezen komolyan kikerekedtem a szemeim mikor megláttam, mert abban teljesen biztos voltam, hogy én ilyet aztán nem írtam. De mivel
Na mindegy. Amiért ezt éppen ma leírom, az nem ennyire vicces. Sőt, egyáltalán nem az. Mert amikor ma "lecsekkoltam" az adatokat, a vér is meghűlt bennem. Valaki azt kereste a google-ban, hogy "hány keppra halálos". Nos, alapvetően optimista ember vagyok, így igyekszem azt feltételezni, hogy csak előrelátó akart lenni ez a valaki, hogy még véletlenül se adagolja túl. De az aggódósabb felem nem ezt gondolta. És nagyon remélem, hogy ez a valaki, aki esetleg valami nagyon nagy butaságot forgatott a fejében, kicsit itt maradt, és olvasgatott nálam. Mert ha így történt, akkor megtudhatta, hogy bármi történik is az emberrel, mindig van tovább.. mindig érdemes küzdeni, csinálni. Mert élni jó. :)
Még így végezetül elárulom, hogy az iskolában is nagyon utáltam a statisztikát (épp csak kettessel sikerült leérettségiznem is belőle, annyira), többek között azért, mert annyira fekete-fehér.
Én meg itt kiszínezem.. csakazértis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése