Ezt is elmesélem. Mert aggódtatok itt annyian értem, meg drukkoltatok már annyiszor, hogy az a minimum, hogy az örömhíreket is megosztom. Eltelt lassan már egy hónap ez után a bejegyzés után. Akkor még nem voltam túlságosan a csúcson. Kissé össze voltam zavarodva, sőt, leginkább egy nagy katyvasz volt bennem minden.
Voltak bennem indulatok. Fogalmam sincs kire/mire haragudtam, de amikor kiléptem a kórház kapuján, legszívesebben ez első kuka fölött meggyújtottam volna az egész paksamétát, amit cipeltem, és ami épp akkor azt képviselte számomra, hogy mi is a tehetetlenség.. meg hogy mit jelent mások kezébe adni a sorsomat. Az autóba már úgy szálltam be, hogy közöltem, mondhatnak akármit nem jövök vissza. Punktum. Persze, akkor is, azóta is győzködnek, hogy ha már... de ez esetben makacs vagyok, mint az öszvér. Nem.
Ráadásul úgy "berágtam" (mint az a bizonyos hatos anya :D), hogy eldöntöttem, nem is lesz több lábrázás. Na, persze nem valószínű, hogy ez így elég volt. De tény: amióta esténként szedem a magne b6-ot (jelenleg már kettőre csökkentettem, de előtte három volt az adagom), azóta nem történt semmi. Igaz, elkezdtem a Kepprát is, amit a tatabányai orvosom javasolt, de csak az esti egyet. Szóval így a kettő együtt.. na meg az én elhatározásom.. működik. Így nincs mivel vitázni a rábeszélős tábornak..
Arra még hajlandó vagyok, hogy a kardiológiára elmenjek.. veszteni nem vesztek vele semmit. Meg az októberi mri-n is megjelenek majd valószínűleg. De ott végleg pont kerül részemről a sokéves történetnek a végére. (a júliusi papír rendezgetés közben derült fény számomra arra, hogy már 1992-ben is ilyen tüneteim voltak.....)
Kicsit csalódott is vagyok, és el is fáradtam a felesleges körök megtételében. Mert amit tudok, azzal nem megyek semmire.. az ok még mindig rejtély.. és azt gondolom, az is marad örökre. Lehet, hogy elég lesz az hozzá, ha "szorosan" tartom azt a gyeplőt, ami a fejben eldöntős dolgokat tartja.. Őszintén bízom benne, hogy képes vagyok arra, hogy ezt az állapotot fenntartsam. Engedtem egy csomó mindenben.. lazultam, ha úgy tetszik.. és tanulékony is vagyok.. még ha lassan is haladok.
Összességében tehát ez egy örömteli bejegyzés. Örülök neki, hogy közel egy hónapja tünetmentes vagyok teljesen.. :) sehol egy lábrázás, sehol egy kézremegés... :)
Szóval.. mondhatnám, hogy megcsináltam. :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése