...pedig nem nagyon akaródzott a dolog. De egyszer minden véget ér, így ez az idei nyaralás is. Tegnap este nagy csinnadrattával elköszönt a nyár is tőlünk egy időre (remélem azért nem hosszú időre), dörgött, villámlott, ömlött az eső. Még ma reggel is erre keltünk... De mire végleg összepakoltunk, elmosogattunk, felmostunk, kitakarítottunk mindent, a nap is kisütött, gondolom úgy döntött, mégis inkább mosolyogva menjünk, mint esőben, búslakodva. :)
Mindenki a maga vérmérséklete/érzése/gondolatai szerint búcsúzott el a nyaralástól, Roli nem felejtett el még a tévétől sem elköszönni.. :) Erik az utolsó vonatot is megnézte, Patrik még aggódva körbejárt, mindent elraktunk e, Balázs és én külön-külön minden helyiségbe újfent bekukkantottunk. Jó ürügy volt az ellenőrzés, de sokkal inkább emlékgyűjtés volt. Jól bevéstünk újra minden pillanatot, mert csak az marad. Igazi lúzerek vagyunk ugyanis, mikor máskor menjen végképp tönkre a fényképezőgép, ha nem akkor, amikor nyaralunk? Így fotó nem lesz (talán kettő sikerült, de még nem tudtam kideríteni), csak idebent maradnak az érzések, meg az emlékek. Azok is, amikor megígértem, hogy összepakolom valamelyiket/mindet/magamat és felrakom a hazafelé tartó vonatra. :D Ilyen is volt.
De sokkal több olyan pillanat, amire majd jó lesz visszaemlékezni, és táplálkozni belőle a szürke hétköznapokon. A teraszon ebédelés, vacsorázás hangulataira, arra, ahogy a háromból kettő gyerekünk egyszerre tanult meg keresztrejtvényt fejteni, ahogy Roli wc-papírra írkálta angolul, hogy "Mother, father thank you for holiday". :)
Hazafelé Szántódnál felmerészkedtünk a kompra (majdnem betojtam, mert épp esett is, és fújt a szél is), ez is egy elraktározandó élmény. :) Veszprém felé jöttünk, Balázsnak volt ott elintéznivalója. Ezzel a kerülővel négy órán keresztül jöttünk, így volt időnk akklimatizálódni. Végül már majdnem vártuk is, hogy hazaérjünk. :)
Mostanra (este háromnegyed tizenegy) már mindent kipakoltunk, szennyestartó kétszer van dugig.. Minden ismerős, és mégis furcsa.
A kíváncsiaknak pedig elárulom, ugyanannyian jöttünk haza is, mint ahányan mentünk. És ez tízezer százalék. :P
Holnap egy dokis találka délelőtt.. aztán egy ovis délután.. szóval minden folytatódik, ahogy eddig. De semmi sem lesz ugyanolyan még egy darabig. Azt például el sem tudom képzelni, hogy még majd dolgozni is kell menni jövő héten.. mert mi is az a munkahely? :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése