Szössz

Ugyan úgy tűnik, senki sem jár errefelé mostanában, de azért én írok. :P
Elmesélem, hogy
-kedd este óta valóban nem volt egyetlen lábrázásom sem. :) Ennyi múlik azon, hogy valamit nagyon nagyon el akar érni az ember? Mert akkor ezentúl mindennel így fogok tenni.
-a két kisebb fiam előtt is le a kalappal, mert nagyon ügyesen abszolválták azt a két délelőttöt, amikor én dolgoztam egész nap, az apukájuk meg aludt, mert reggel ért haza a munkából. :)
-nagyon hatékonyan tudok működni, ha muszáj. Hatkor kelek, és mire negyed kilenckor munkába indulok, már megfőztem, két adagot kimostam-kiteregettem. Sőt, péntek reggel meló előtt még a bőrgyógyászaton is tettem egy gyors kört, hogy felirassam az összes kencét a fiúknak. (cirka 15 recept)
-minden jel szerint nagyon jól kibírtuk a gyerekünk külföldi táborozását, mert ő is nagyon élvezte, meg mi sem aggódtuk magunkat halálra. És már országon belül van.. (este 11-kor várható)
-péntek délután egykor úgy jöttem el a munkahelyemről, hogy két hétig nem kell mennem. El sem tudom mondani, hogy ez milyen jó érzés volt. :)
-ja, és még azt is, hogy izgatottan várom mindhárom, júliusra várható blogbaba, Lelle. Sebi és Zétény érkezését.
-meg még valamit, de ez nagyon fontos, úgyhogy megérdemli, hogy jó feltűnő betűkkel írjam: Nekem van a világon a legjobb barátnőm. (és csak hogy tudd, azért írtam ezt most ide, mert épp akkor, amikor kellett, Te voltál az egyetlen, aki úgy tudott meghallgatni, hallgatni, és beszélgetni, ahogy épp kellett.. mint mindig.. csak épp akkor, kedd este minden eddiginél többet jelentett)