Mindenféle

Vannak az ember életében örök körforgásban dolgok. Érzések, tennivalók, helyzetek, valahogy kiszámíthatatlan időszakonként visszaköszönnek. Az én életemben legalábbis mindenképpen így van. Mindegy,hogy épp hány éves vagyok, hány gyerekem van, mindig megvan a kör. Ami ugye előbb-utóbb mindig bezárul, majd valamiért mégis újra kinyílik. Nem is firtatom, mi ennek az oka, mert végül is mindegy. Most is egy ilyen kör kellős közepén vagyok, ahol annyira ismerős minden, és mégsem ismerős semmi sem. Mert ebben a körben voltam már 16 évesen is, meg később is, és most újra, 33 évesen. Valahogy minden eddiginél erősebb jelen pillanatban a kör rádiuszában az érzés, szülni szeretnék.
Ez sem új keletű, hiszen itt a blogon is többször téma volt már. És valóban igaza van Balázsnak abban, hogy én vagyok az, aki soha nem fogja tudni azt mondani, hogy elég volt a gyerekszülésből, mert mindig megnőnek, és mindig hiányzik majd egy kisbaba. Így nézve tényleg sosincs vége..
Kingát olvasva, és bevallom, végigkönnyezve azt a bejegyzést, ami Lelle születéséről szólt, még inkább előtört belőlem a vágy, ami most itt, a Balaton-parton mindennél erősebb. Ennek is oka van. Mikor legutóbb a Balatonon nyaraltunk, eggyel többen mentünk haza, mint ahányan jöttünk. :) Azt hiszem, nem is véletlen, hogy épp Erik fiunk az, aki mindennél jobban szeret a Balatonban fürdeni. :)) Ez már akkor eszembe jutott, mármint hogy ő itt fogant, mikor készülődtünk még csak a nyaralásra. Épp kilenc éve ennek. És igen, reménykedtem, hogy majd a kör itt bezárul, és ismét többen indulunk haza, mint ahányan jöttünk. De a remény remény marad. Talán örökre már. Teljesen értem Balázs összes racionális érvét, és ha épp normálisan tudok gondolkodni, akkor el is tudom fogadni ezeket az érveket. Csak az a baj, hogy ez megy kevesebbszer. Sokkal többször van az, hogy álmodozva sóhajtgatok, miszerint, dejóislenne..........
Na de majd csak egyszer elfogadom, és belenyugszom, hogy ez így van jól, ahogy van..