Akik nem virtuálisan ismernek, és véletlenül megtudják, hogy blogot is írok, azok rendre megkérdezik, hogy és az "mérjó?" Már párszor próbáltam elmagyarázni, azt hiszem, nem túl nagy sikerrel. Igaz, nagyon kevés olyan hétköznapi beszélgetést folytatok hétköznapi emberekkel, akikkel erről tárgyalok. Nem tudnám megmondani, hogy miért, de valahogy megválogatom, ki az, akit a személyes ismeretségemből beengedek ebbe a világomba. Hogyezmérjó? Hát többek között azért, mert a valóságos kapcsolataim általában elég felszínesek. (amik nem azok, azoknak pedig már mind közük van a bloghoz, vagy épp csak a virtuális valósághoz) Nyilván, ha mondjuk egy főzős blogom lenne (mármint ha tudnék főzni), akkor sokkal többen tudnák az elérhetőségét. Nem tudom elképzelni pl, hogy az anyám olvasson. Pedig semmi olyat nem írok, ami nem igaz, mégis... De pl. az egyáltalán nem zavar, hogy Balázs is olvas néha, hogy Eszter és Erika is olvas, pedig ők hamarabb ismertek személyesen, mint így.
De hiába kérdezi meg bárki hogy "mérjó"? nem lehet erre válaszolni. Jó, mert egyfajta szelepként működik az életemben, ha leírom/kiírom magamból máris jobb. Jó, mert szert tehettem jó pár ember ismeretségére. Jó, mert néha azt gondolhatom, hogy nem is írok olyan rosszul.
Vannak azért olyan pillanatok is, amikor nemjó annyira. Amikor itt ülök, és azon gondolkodom, hogy vajon hozzám miért nem szól senki már sokadik napja? Volt olyan, hogy vártam, vártam, hogy majd végre-valahára megtudhatom a véleményeket, és nem érkezett egy sem. Na, ilyenkor teszem fel a kérdést magamnak is, hogy "mérjó"? Hát csak.. :D
És aztán, mikor néha-néha megnézem a statisztikát, és látom, hogy milyen sokan találtak hozzám betegséges keresőszavakkal, akkor úgy gondolom, na ezért is jó. Mármint azért, hogy ha idetalál hozzám, máris tudhatja, hogy mennyire nincs egyedül a tüneteivel, a gondjaival, épp az a kedves valaki is, aki az epilepszia BNO kódjára keresve jött ma épp hozzám.
Szóval.. nem tudom, hogy mérjó.. csak úgy jó. :)
Naná, hogy jó, bizonyítja ezt az is, hogy épp kisütött a nap, miközben ezt leírtam :)
VálaszTörlésViszont néha a technika ördöge közbeszól... még mindig előfordul, hogy nem enged hozzászólni, bár elvileg ez a hiba már megoldódott, mégis időről időre előjön.
Vagy csak épp "jé tényleg" állapotban van valaki, és nem tudja mit is kommenteljen.
A "mérjó" kérdésre egyetlen helyes válasz van: CSAK. Ill. kettő, a második, amivel visszakérdezel: "miért akarod tudni?" Aztán kézcsók :)
Oké, igyekszem írni sűrűbben... ;)
VálaszTörlésÉs ugyanez a "nemjó" szokott bennem is megfordulni... Mikor várok-várok, és semmi... :(
Én azért örülök, hogy írsz, és jövök minden nap... ;)
Erika, ma is írhatnál ide valamit, hátha megint bejön ez a napsütéses-dolog. :)
VálaszTörlésErcsi, az olvasásnak is nagyon örülök..
Amúgy tényleg, én is sokaknál vagyok úgy, hogy nem tudok épp mit kommentelni. :)
Hát ez tök ismerős. Blogtalan ismerőseim egyáltalán nem értik, sőt itt nyaraló kedves barátom még ki is jelenti, nem olvas blogokat, mert nem köti le...Persze, elmagyaráztam, rögtön megsértődés után, hogy pl miért is lenne érdekes blogokat olvasni, mi mindent meg lehetne tudni egy-egy ilyen "nem köt" le blogból. Persze, nem értette meg, valószínűleg sosem fogja (meg mások sem).
VálaszTörlésDe szerintem jó, mert jó :) Örülök, hogy járhatok olvasni, ha nem is mindig írok, mert az a baj az írással, hogy akkor olyan hosszúra sikeredik a hozzászólás, hogy már ciki.... mint pl most is :)
Nos, nálam nincs olyan, hogy cikis hosszúságú hozzászólás. :) Legyen az bármilyen hosszú, mindig jó, ha valakiből gondolatokat tud előhozni az ember gondolata. :) Már csak azért is, mert abból kerekedik a beszélgetés, és a beszélgetések viszik előrébb a világot. :)
VálaszTörlésGondolom aki nem értette.. férfiember volt..őket (tisztelet a kivételnek természetesen) valóban sokkal kevésbé köti le az internet ezen kis szeglete. :)