Vége

Visszavonhatatlanul és végérvényesen vége van a nyárnak, és vele együtt annak a gondtalan és felhőtlen életnek is, amit éltünk június közepe óta. Olyan igaz az, hogy a szép dolgokra emlékszünk csak, hogy már csak akkor fogom tudni visszaidézni a keményebb napjainkat, ha innen visszaolvasom (bár a fogvisszaragasztatós esetre emlékszem). Nem csináltunk sok mindent, nem voltunk nyaralni, mégis összességében azt gondolom, jó kis nyár volt ez. A fiúk is, én is élveztük a szabadság minden pillanatát, akkor keltünk, amikor kialudtuk magunkat, akkor feküdtünk le, amikor elálmosodtunk. Játszottak reggeltől-estig, mikor épp hol és mit.. nyüstölték a számítógépet, meg egymást, sok-sok kilométert tekertek le biciklin, tönkretettek fejenként egy pár cipőt. Ettek, amikor megéheztek, hihetetlen mennyiségeket. Nem tudnám számszerűsíteni, vajon hány karton túrórudi fogyott el nálunk ezen a nyáron, vagy épp mennyi fagyi.
Azt hiszem, ezen a nyáron lettek igazán testvérek, amikor kialakult közöttük az az igazi és széttéphetetlen véd és dacszövetség, ami ugyan magában foglalja azt is, hogy nehéz elviselni a másikat, ha itt van, de még nehezebb elviselni a hiányát. A két nagyobb, mint valami ikerpár folyton egymás sarkában volt, mindig ugyanazt csinálták, a kicsi pedig bármikor beállhatott közéjük, és annak ellenére is, hogy mindig övé volt a leghálátlanabb szerep a játékban foggal-körömmel kiálltak érte. És ilyenkor igazán komolyan hálás vagyok a sorsnak, hogy szemtanúja lehettem, és megélhettem ezt. Annyira jó látni, hogy anélkül, hogy külön kérném tőlük, a nagyobb vigyáz a kisebbre, segíti, ha valami nem sikerül neki, vagy épp ahogy komolyan megbeszélik egymással az élet nagy dolgait.
Mindegyikőjük egyetért abban, hogy kár, hogy már kezdődik a suli. És szegény Roli, már nem lesz tesója az oviban. De a nagy iskolás a kis elsősnek már előre elmagyarázta gondosan, hogy mit hogyan kell csinálni a suliban, és megígérte, hogy majd a szünetben megkeresi. Ezek is azok a pillanatok, amik könnyet csalnak a szemembe.
Na, és azoknak, akik megkérdeznék majd a jövőben, hogy minek ennyi gyerek, majd ajánlom a fenti sorokat. :-) Mert ennyi gyerek nélkül sokkal szegényebb lennék. Csak eltelt volna a nyár. Így eseménydús volt.