Nincs semmi baj.. ez csak olyan iskola/óvoda előtti utolsó hét. Amikor is tényleg eszembe jutott, hogy húúúú, az ünneplős ruhák, húúú, a tornacipők, és jajj, hova is tettem a tornanadrágokat? Meg szekrényrendezés, ruhapróbálás... ami iszonyat három fiú gyerekkel...
Így telnek a napok. És nyűgös vagyok. Meg ideges. Meg fáradt. Meg mégis inkább visszacsinálnám, és kezdődjön most a nyári szünet. Vagy nem is tudom. Mert azért már fárasztó egész nap hallgatni a mindenféle gondolataikat, vitáikat, egész nap enni adni, inni adni, vigasztalni, döntőbírónak lenni, és még egy csomó minden...
Na, és a hab tortán. Szedem a gyógyszeremet, így aztán újfent előkerült a viszketés, mint rég nem látott és egyáltalán nem hiányolt ismerős, ismét átélem nap mint nap a "vízalattiság" érzést is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése