Évnyitó

Elérkezett a nap, amikor Erikkel mentünk évnyitóra. Csinos volt, mondhatnám végtelenül nagyfiús abban a fekete nadrágban, és fehér ingben. :-) Patrikot leadtuk a tanító néniknél, akik nagy örömmel, és nagy puszikkal köszöntötték, és nagy csodálkozásba fogtak, mikor rájöttek, hogy bizony, már Erik is iskolás. Erikkel megkerestük az osztálytermet, ahova ki van írva: 1/E. És kint van a névsor is. A tanító nénik mosolyogva várták, megkapta a nyakkendőjét, meg egy csigabigát a nyakába, mert hogy az osztály jele csiga (Patrikék macik voltak). Aztán vártak, meg méregették egymást gyerekek és szülők. Egyszer, egy röpke pillanatra úgy tűnt, mindjárt elsírja magát, mert sehol egy ismerős arc. Kicsit megszeppenve kérdezte: Olivér mégsem jön? Megnyugtattam, hogy jönni fog, ellenőriztük, hogy ott van a neve az ajtón. Nekem pár perc elég volt ahhoz, hogy felmérjem a "terepet", és bevallom, ki kellett mennem.... hogy ne lássa, hogy elsírom magam. Tudom, hogy ezügyben a kákán is csomót keresek, és tudom, hogy ezügyben nehéz nekem jót tenni (főleg az előzmények után), de nem mondanám, hogy hú, de nagyon jó kis közösség lesz ebből. És lehet mondani, hogy ezt nem lehet megállapítani öt perc alatt, mert dehogynem.. az látszik. Bár, ne legyen igazam, mert nyolc évig ezeket az arcokat kell néznie, rájuk számíthat majd később, közülük kerülnek ki a barátai majd.
Szóval, ezután a kis bambulás után a szülők kimentek az udvarra, gyerekekhez megérkezett a tanító nénik volt osztálya (akik ugye most ötödikesek), hogy majd odakísérjék őket az évnyitóra. És jöttek. Felolvasták az osztály névsorát, úgy vonultak be. Megszeppent kis arcocskák, köztük az én komoly nagyfiamé, aki elöl jött, mert verset mondott. Bevallom, nem bírtam ki, hogy ne érzékenyüljek el. Rövid kis bevezető után már szólították is a versmondókat (egyetlen fiúként Eriket négy kislány között), akik még végighallgatták a Himnuszt, majd elszavalták a verset. Még ha leszámítom azt, hogy elfogult is vagyok kicsit, akkor is gyönyörűen mondta (a legszebben?). Hangosan, de nem kiabálva, érthetően, tisztán, hangsúlyozva. Egyszer sem akadt el, egyszer sem rontott, és végig felemelt fejjel, büszkén mondta.
"Dankó László: Szeptember elsején
Az én bátyám több éves már,
irigylem is miatta.
Édesanyám egyik nyáron,
iskolába iratta.
Elsején ment legelőször,
vitt nagy csokor virágot,
Azt mondta, hogy meg akarja
ismerni a világot.
Hátán táska, benne könyvek,
nem hiányzik füzet sem.
Jó tanuló lett a bátyám,
sosem volt ő ügyetlen.
Sebaj, ez év őszén én is
első osztályba járok.
Megismerem, mint a bátyám,
majd az egész világot. "
Ezután még végighallgatták az igazgató bácsi beszédét, aztán bemutatták az új tanárokat. És még egy utolsó kis kedvesség az elsősöknek, kaptak ajándékot (ceruza, nyalóka, filctoll, lufi), és már vége is volt. Aztán még az osztályban megtudtuk amit tudni kellett mindenképpen holnapra, mit kell hozni, be lehet e kísérni őket, és már jöhettünk is.
Patrik lelkesen várt kint, mert neki egy csomó változás lesz. Első körben ugye felkerültek az emeletre, meg matek tagozatos lesz, meg lesz már angol óra (amit az egyik új tanár fog tanítani), meg informatika, és már nem lesznek bent egész héten a tankönyvek sem, hanem minden napra vinni kell. De a legfontosabb, és legörömtelibb mégis az úszás. Mert mennek, benne lesz az órarendben, és nagyon örülnek neki.
Nekem pedig már más dolgom nem is maradt, mint hogy a holnapi napra előkészüljek.