AGY - EPILEPSZIA
Az epilepszia az agysejtek közötti elégtelen kommunikáció, a nem megfelelő kapcsolat folytán jön létre. Az ennek következtében létrejövő idegfluidum(folyadék) túlterheléshez és olyan hullámok keletkezéséhez vezet, amelyek agyunk többi részét megtámadják. Az epilepsziás rohamok különféle erősségűek lehetnek. Vannak, akik csak pár másodpercre "hagynak ki", és vannak, akik az akár 5 percig is eltartó rohamok alatt teljesen elveszítik öntudatukat. Akik ilyen betegségben szenvednek, bizonyosan azt gondolják, az élet számukra dühöt, reményvesztettséget és elutasítást hoz. Az a benyomásuk, hogy állandóan harcolniuk kell. Üldözöttnek érzik magukat, bűntudatuk van a bennük keletkező agresszivitás miatt, és inkább elfojtják azt. Elutasítják az életet, amely makacsul szenvedésre ítéli őket. Úgy akarnak érzéketlenné válni, hogy magukba fordulnak, visszahúzódnak, melyet gyakran dühből vagy elkeseredettségből tesznek. Megvetik magukat, ezért még intenzívebb konfliktust élnek meg. Az epilepsziás roham során testük merevgörcsbe rándul azért, hogy ezek ellen a sérülések ellen protestáljon. A roham rendkívül erős, hullámszerű rángásokkal zajlik le, hogy a felgyülemlett, túlságosan hozzsú ideig visszafojtott düh, keserűség és agresszió távozhasson. A beteg úgy érzi, nincs más választása, mint hogy hagyja magát sodortatni a benne lakozó erős érzésekkel. A kínzó szituációkat félelemből a tudattalanban " menekíti", így elméjének nincs semmi irányítása felettük. Az epilepszia tudtára adja a környezetnek, hogy a beteg szeretetre és érzelmekre vágyik. A probléma gyökereit a kora gyermekkorban, sőt néha a terhesség alatti időben kell keresni. Sok esetben gyermekként igen mély bűntudatot élt meg a páciens, mely egész élete során végigkíséri. Szó lehet szexuális bántalmazásról, súlyos elutasításról (válás), egy fontos személy elvesztéséről, mellyel megszűnik a gyermekek számára fontos fizikai kontaktus. Egy epilepsziás roham jelzés lehet arról is, hogy a beteg több figyelmet akar kivívni, esetleg megerősítheti felsőbbrendűség érzését. Mivel az epilepszia az idegpályák túlterheltségét jelenti, mindaz, amit fel kell dolgoznia, túl sok számára, olyan helyzet alakul ki tehát, amelyben választania kell. Időnként eltúlozza, felnagyítja a rá váró feladatokat, mely arrogánssá teszi, hiszen úgy gondolja, neki többre kell képesnek lennie, mint másnak. Az epilepsziás emberek hajlamosak túlságosan elvontan, absztrakt módon gondolkodni, és saját lelki birodalmukhoz nagyon erősen ragaszkodnak, így nem kell az objektív valósággal foglalkozniuk. Az epilepszia lehet bénító félelem következménye (halál, betegség, valakinek az elvesztése), és ez a bénultság bizonyos esetekben "kibúvót" is adhat, hiszen ilyenkor a beteg mozgásképtelen (például temetésre kell menni, és nem akarunk ezzel szembenézni). Tudatosítsuk, mi zajlik bennünk, és fogadjuk el, hogy erőinket nem csak a negatív dolgok felé lehet irányítani - idővel meglátjuk, hogy a világ öröm és szépség forrása is lehet.
(forrás: Jacques Martel: Lelki eredetű betegségek lexikona)
A kommentálás pedig ezúttal a tietek. Én még "emésztem" a dolgot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése