Csütörtök

Nagyon nehéz munkanap volt a mai. Délben a hihetetlen feszültségtől még a fejem is megfájdult.
De aztán hazaértem, és igyekeztem mindent magam mögött hagyni.
Voltunk Patrikkal a vision express-ben, rendeltünk neki egy dioptriás napszemüveget. Még talán tíz éves volt, amikor egyszer nagyon szomorúan mondta, hogy kár, hogy neki sosem lehet napszemüvege. Egyszer volt neki ilyen napszemüveg előtétes szemüvege, de nem szerette túlságosan, mert utána többet nem akart olyat. Remélem ezt most majd sokáig szeretni fogja.
Aztán még gyorsan beugrottunk az Intersparva zsemlét, péksüteményt venni. Nagyban pakolom a kakaós csigát a zacskóba, közben már azon jár az eszem, hogy mennyi zsemle kell vajon. Ahogy megfordultam, már fel is tettem a kérdést Patriknak, hogy ő mennxi szendvicset visz holnap. És ahogy kimondtam ezt a mondatot , már szembesültem is vele, hogy akitől megkérdeztem, nem Patrik. Furcsán nézett rám, én meg elröhögtem magam. Azóta párszor már újra játszódott bennem az egész, és minden alkalommal nagyon nevetek. Szerintem ez is helyet kap majd a családi anekdoták között.