És remek a hallása is. Mindemellé még van egy igen sajátos fekete humora is.
Ugye tegnap írtam, hogy olyan furcsán éreztem magam, mint akiben bújkál valami. Tény, hogy leginkább az munkálkodott bennem, hogy hogy lehetne megúszni ezt a hétfőt, de persze nem gondoltam komolyan. Mondjuk ez utóbbit lehet, hogy mondanom is kellett volna, vagy legalább kicsit határozottabban gondolni rá.
Természetesen mentem reggel dolgozni. Mindent vittem magammal, azt remélve, hogy valahol majd összetalálkozom a munkakedvemmel is.
A szokásos dolgokkal elkezdődött a nap, készen lettek a napindító statisztikák, amikor éreztem, hogy jajjnekem, be fog görcsölni a vesém. Igyekeztem nagyon gyorsan begyógyszerezni magam, de érzésre olyan volt, hogy már későnek tűnt. Amikor aztán ténylegesen megérkezett a fájdalom, kicsit bepánikoltam attól, hogy mi lesz velem, ha itt ez a helyzet még fokozódik. Volt egy jó negyed óra, amikor gondolkodtam, hogy felhívom Balázst, jöjjön értem. Szerencsére erre nem került sor, egy óràn belül jobban lettem.
A nap további részében viszonylag normálisan tudtam a dolgomat végezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése