Nem nagyon szeretném minden nap ismételni magam, és újra és újra elmondani, hogy mennyire vagyunk fáradtak és kimerültek. Igaz, jelenleg a teljes agykapacitásom alá van rendelve annak, hogy minden jól működjön a munkahelyen, hogy tudjam kezelni a folyamatos stresszt, és az egyre jobban kimerült, ingerült kollégákat, hogy képes legyek itthon nem három percen belül aludni, amint hazaérek. És persze még szükség van arra is, hogy valami kis pici maradékot arra használjam, hogy ami nincs itthon, azt megpróbáljam beszerezni. Igaz, erre esély sem nagyon van, de mindegy is már.
Minden nehezített körülmény ellenére minden nap úgy fekszem le hogy majd holnap biztos lesz ami jobb lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése