Végre

Végre ezen a héten is péntek lett.
Rögtön reggel sikerült is elaludnom. Amikor Balázs hívott, egy pillanat alatt felugrottam, a következő pillanatban meg már összezavarodva álltam az ágy mellett, mert arról sem volt fogalmam sem, hogy hol is van a ruhám. Azért sikerült rekordidő alatt elkészülnöm és ébredés után huszonöt perccel már bent voltam dolgozni. Mondjuk ehhez az is kellett, hogy a kollégám, akivel mentem minden gond nélkül megvárt. Mondjuk tudta milyen ez, mert tegnap pont ő járt így.
A munkanap is kb ilyen volt, mint ez az ébredés, de már úgy voltam vele, ezt a mai napot fél lábon is kibírom.
Itthon már nem sok hasznosat csináltam, de nem vaj. Lesz most két nap mindenfélére.