Ma, amikor hazafelé jöttünk a munkából az igen gyér forgalmú úton, akkor döbbentem rá, hogy milyen szürreális is ez az egész. Amikor dolgozunk, az olyan, mintha semmi nem is történt volna, egy perc nyugalom sincs. Folyamatosan mennek a komissiózó gépek, a targoncák, a teherautók. A kollégàk ugyanúgy beszélgetnek, nevetgélnek. Szóval ott látszólag minden rendben, senkiről nem tudunk a kollégák közül, hogy beteg lenne emiatt a vírus miatt (és ez így is marad, remélhetőleg)
Aztán itthon szembesülünk azzal, hogy a világ délután háromkor megállt, és ugyan a mindennapi dolgokat meg tudjuk venni, de mást nem. Az utcákon alig pár embert látni, autó is alig van.
Mondták a gyerekek ma, hogy a mai tájékoztatáson elhangzott, hogy akár nyár közepéig is eltart, amíg eljön a csúcspont.
Nagyon remélem, hogy nem így lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése