2017. aug. 19.

Kicsit fura

Nem tudom honnan jött, vagy hogyan kezdődött, mindenesetre kezd egyre jobban elharapózni ez a dolog nálam. A finnyásság.. vagy nem is tudom hogyan kell ezt hívni.
Eleinte csak mániákusan kezet mostam minden olyan helyzet után, amikor a lakáson kívül voltam. Meg a szívroham kerülgetett olyankor, amikor valaki az ÉN poharamat vette ki a szekrényből, és abból ivott. Nem bírom elviselni. Még akkor sem, ha utána el lehet mosogatni, és kész, mintha mi sem történt volna.
Aztán szépen, sorban jön hozzá mindenféle. A mosogatószivacshoz sem bírom, ha más ér hozzá rajtam kívül. De gyűlöltem a gondolatát a Balatonban is, hogy rajtam kívül egy csomó idegen ember teste is benne van. Igyekeztem figyelmen kívül hagyni, de időről időre bekúszott az agyamba mindenféle szörnyű gondolat ezzel kapcsolatban.
Undorodom megfogni az üzletekben a kosarat, és a bevásárlókocsit is.
De egyre inkább kínosan kerülöm az összes testi kontaktust minden olyan emberrel, aki nem tartozik szorosan a családomhoz. Nehezen viselem az idegen puszikat, a hátamon feláll a szőr, ha valaki meg akar ölelni, vagy épp csak megsimítja a hátam. Múlt héten egy kolléga tette a kezét a hátamra, pusztán kedvességből, hogy meg ne ijesszen, vegyem észre, hogy ott áll, hát.. nehezemre esett elviselni.
Azt gondolom nem kell részleteznem, hogy mit érzek a nyilvános wc-vel kapcsolatban.
Őszintén hálás vagyok érte, hogy nem férfinak születtem, mert párszor már elképzeltem, ha nekem mindenkivel kezet kéne fognom minden találkozáskor, hát már elkopott volna a kezem a szappantól.

Nem tudom, hogy meddig fajul ez, lehet, hogy a végén eljutok odáig, hogy a táskámban lapul majd egy flakon domestos, egy kis szappan, meg ilyesmi.. Vagy talán egyszer elmúlik.

2017. aug. 18.

Minden jó

Mindig a végére jut a jó. :) Most is így van ez, mert a munkahét végére jutott a hét legjobb része. Ezt már kiérdemelné csak úgy magában a péntek is, de ez a péntek azért tartogatott másféle jót is azon kívül, hogy végre együtt mentünk dolgozni, és aztán együtt is jöttünk haza (és még Patrik is velünk jött)
Kaptam ma egy telefont. Azért, mert jó fej férjem van, és szeret engem, és mert látta, hogy mennyire tetszik nekem az övé, és Eriké is. (Erik a ballagásra kapott pénzen vette magának)



Jó nagy, még szoknom kell a méretet, és már előre röhögnek rajtam, hogy hogy fogom majd beállítani az ujjlenyomatos azonosítót (de kitolok én velük, azért is megtanulom ezt is), de a kijelzője is, meg úgy egyáltalán mindene maga az álom. :)
Ugye milyen jó nekem?

2017. aug. 17.

Mik vannak

Úgy látszik, vannak dolgok, amik valahogy mindig visszaköszönnek. :)
Napra pontosan egy évvel ezelőtt ugyanazt írtam, amit akár ma este is írhatnék, mert szóról szóra igaz.


Amúgy egy rettenetes éjszakán vagyok túl, alig aludtam, mert még attól is fájt a bokám, ha hozzáért a takaró. Balázs hajnalban bekenegette nekem, aztán persze még én is többször délelőtt, meg bekötöztem, és persze, elmentem dolgozni. Délután is jó párszor bekentem flexagillel, most úgy tűnik, javulóban van. Igaz, jobban be van dagadva, mint tegnap ilyenkor, de kevésbé fáj. Remélem, hogy holnap ilyenkorra el is felejthetem.

2017. aug. 16.

Hoppá

Lehet, hogy amit tegnap írtam, még át kellene gondolnom, mert mégsem jó irányba haladok. Ugyanis ma váratlanul úgy bevágtam a jobb bokámat a konyhai radiátor sarkába, hogy abban a pillanatban Karádi őrmester is megirigyelte volna a káromkodást, amit eleresztettem. Na mondjuk ez pont jó volt arra, hogy az a hirtelen és váratlan fájdalom ne uralkodjon el rajtam teljesen, mert el voltam foglalva azzal, hogy hogy is fejezzem még ki magam. :D Egy-két másodpercre jól be is pánikoltam, hogy mi van, ha el is törött, de aztán óvatosan megmozgattam, és nem volt gáz. Elmentem dolgozni is, és még akkor is úgy éreztem, hogy nagyobb volt ennek az egésznek a füstje, mint a lángja.. de aztán teltek az órák, és úgy lett, hogy egyre jobban fájt. Egy helyben álltam szinte egész délután, az sem tett jót, de az semmi volt ahhoz képest, amikor az utolsó órában leültem.
Bekentem fájdalomcsillapító kenőccsel, és remélem, hogy azért reggel sikerül majd anélkül is lábra állni, hogy a csillagokat látnám. (mondjuk annyira nem tervezek korán kelni, hogy még a csillagok is látszódjanak)
Azt meg mindenképpen fontolóra veszem, hogy milyen út nem jó, amin járok. Főleg, mert az hittem, sínen vagyok. :)

(úgy látszik, ez egy ilyen hét... megint rinyáltam :D)

2017. aug. 15.

Sosem elég belőle

Nagyon-nagyon sok "munkám" van abban, hogy most ott tartsak, ahol most, és az legyek, aki most vagyok. Az nem biztos, hogy teljesen jó munkát végeztem, de sosem a tökéletesség volt a cél, csupán "csak" boldog akartam lenni.
Kemény évek is vannak mögöttem, vannak dolgok, amikre, ha visszagondolok, nem is tudom, hogy hogyan tudtam ezt így végigcsinálni. De mindenből tanultam, és a lehető legkomolyabban gondolom, hogy "ami nem öl meg, az bizony megerősít."
Elég határozottan tudom most már, hogy mi az, amire szükségem van ahhoz, hogy ezt, amit eddig elértem, meg is tudjam tartani. Ahhoz még van szükség némi munkára, hogy a tudás ne csak elméleti legyen, hanem a gyakorlatban is tartsam magam ehhez, ha törik, ha szakad. De szerintem ez is menni fog, mert ahogy az ábra mutatja, nincs lehetetlen dolog. Munka közben még vár rám majd egy-két beszélgetés, és lesznek kemény, magányos perceim, napjaim is. Mert az előfordulhat, hogy egy-egy beszélgetéssel majd megbántom a beszélgetőpartneremet. Pedig nem ez a cél, hogy bárkit is bántsak.

Jó lesz. :)

2017. aug. 14.

Megint rinya

Pedig esküszöm, hogy nem vagyok örökké negatív, de most ezt még muszáj kiadnom magamból. Már csak azért is, mert még soha, semmi jó nem származott abból, amit sokáig magamban tartottam.
Vajon van olyan, hogy vízmérgezés? Vagy ivás-sokk? Vagy valami ehhez hasonló? Mert ma az történt velem, hogy miután megittam majdnem a teljes palack vizemet fél kilencre (és még akkor egy óra hátra volt a munkaidőből, de egy órával korábban kezdtünk, úgyhogy akár ugyanott tartottam, mint múlt héten ilyenkor), egyszer csak azt éreztem, hogy mindjárt végem van, annyira fáj a gyomrom és a hasam között körben valami. Szó szerint úgy éreztem, hogy ki kell onnan menekülnöm, mert akármi is fog történni ezek után, az nem lesz jó nekem. Levert a víz is egy pillanatra. Kicsit be is pánikoltam, mert munkahelyen, munkaidőben, munka közben elájulni nem lenne jó móka. Aztán kicsit jobb lett, átmenetileg, hogy aztán még a munkaidő végéig ugyanezt átéljem vagy háromszor.
Nem ettem semmi olyat, aminek ilyen hatása kellett volna, hogy legyen. Csak ittam. Mondjuk az is előfordulhat, hogy a kakaó volt a ludas, amit ittam este az automatából. Fogalmam sincs. De annyira nem volt jó érzés, és még mindig érzem magamon az egésznek a nyomát (itthon már jobban lettem, a fürdővíz volt a leginkább jótékony hatású a fájdalomra), hogy most épp azt gondolom, hogy holnap nem fogok inni, csak keveset.
Rinya befejezve. Holnap szigorúan csak kellemes hangvételű poszt következhet.

2017. aug. 13.

És megint a migrén

Néha elgondolkodom azon, hogy vajon mikor jön el az a pont a fejfájásaim kapcsán, amikor azt mondom, most van végképp elegem, és mindenképpen, bármi áron tudni akarom, hogy mitől van. Persze, így a negyven küszöbén kézenfekvő módon rögtön a hormonjaimra fognák, és akár még hihető is lenne, mert annyit magamtól is tudok, hogy erre is figyelni kell, és igen, találok összefüggést a rettenetes migrénes rohamok között a hormonjaim működésével. De ugyanígy találok összefüggést a hidegfronttal is, de a melegfront is hozott már szörnyű fejfájást. Nincs egyetlen megragadható pont sem, amire azt mondhatnám, hogy na, ez az.. mert ha lenne, azt már rég tudnám, és rég kerülném. Egy jó darabig figyeltem magam fejfájásügyileg, és gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy sokat aludtam, vagy keveset, hogy mennyit és mit ettem, vagy ittam, hogy milyen az időjárás, vagy épp a ciklusom melyik részén tartok.
Voltak már arra irányuló próbálkozások, hogy megfejtsük az okát. Ennek kapcsán szóba jött már kismillió diagnózis, amit aztán rendre megcáfoltak, vagy elhessegettek, vagy szimplán csak "okafogyottá" vált. A nyakcsigolyáim el vannak meszesedve már tizennégy éves korom óta, ez is okozhatja.
Azért jó lenne, ha valaki megmondaná a tutit, az biztos. Mert nincs az a fájdalomcsillapító mennyiség, amit ne lennék képes magamba tömni, és mégis kitartóan és rendületlenül fáj. Mondjuk az sem lenne egy utolsó dolog, ha tudnám, kihez is kéne fordulnom (valaki, akinél még nem jártam)

Ez ma akkor megint egy fájdalomról rinyálós poszt lett, és ebből úgy tűnik, hogy egész hétvégén csak itt keseregtem, hogy itt fáj, meg ott fáj, pedig nem. Csak így estére lett elegem megint ebből a folyamatos fájásból..

2017. aug. 12.

Csupa csalódás

Lehet mondani, hogy ez nem az én szombatom volt. Vagy csak túlzó reményeim voltak ezzel a nappal kapcsolatban. Az biztos, hogy túlzó, vagy sem, leginkább semmi nem jött össze azok közül, amiket szerettem volna.
Tegnap kinéztem magamnak egy fradi felsőt a fradi shopban. Gondoltam, na, itt a ragyogó alkalom, ma úgyis meccsre megyünk, meg is veszem. Azt is jól kigondoltam, hogy akkor kihasználom az akciójukat, és rögtön két felsőt is veszek, meg mellé még mondjuk alsógatyát valamelyik fiúnak, és akkor kapok egy vip jegyet a következő hazai meccsre. Miután egyedül nem mennék, így gondoltam, hogy hát akkor Balázs kártyájával is veszünk három valamit, és elmegyünk ketten. Nos.. élőben a felsők cseppet sem olyanok voltak, mint a webáruházban, így kitalálhatjátok, se felső, se vip jegy. :(
A ramaty játékot nézve, amit ma láttunk, lehet, hogy vip jegyet nem is kell annyira sajnálnom.. bár azért megnéztem volna onnan is egy meccset. :)
Elmaradt ma is több betervezett beszélgetésünk is. Sehogy sem volt erre alkalmas a nap során egy perc sem. Nem is voltunk kettesben sem.
Ami viszont a legnagyobb csalódás, ahogy reagált a szervezetem erre a mai szélre, és lehűlésre. Hát..épp ott tartok, hogy azon gondolkodom, levágjam e a lábaimat, vagy elég lesz, ha csak elsírom magam a fájdalomtól? Belül, a csontjaim fájnak, vagy az izületeim, vagy fogalmam sincs, micsodám, de elképesztő mértékben. Majdnem fel sem tűnik mellette, hogy amúgy a fejem is fáj.
Na jó, nem borongok, holnap majd jobb nap lesz. Remélem.

2017. aug. 11.

Nem egészen

Nem egészen úgy telt a mai nap, ahogy terveztem. Eleve nem terveztem, hogy reggel megfordulok a másik felemre, és tízig fogok aludni. Így aztán a piac elmaradt. :D Na sebaj, majd jövő héten. :)
A fejben kigondolt mindenféle csinálásból végül csak az ágynemű mosás valósult meg, de az legalább mindenkié tiszta és illatos. Igaz, ez így öttel szorozva egyáltalán nem fél órás programot jelent.
A fodrászhoz legalább akkor mentem, amikorra be volt tervezve. :) A hajam levágva, megritkítva.. egészen más érzés ilyenkor.
És persze, azt sem terveztem, hogy egész nap a fájdalomcsillapítót fogom adagolni magamnak.. nagyjából feleslegesen, mert csak a gyógyszer fogyott, a fejfájásom csak kicsit enyhült.
De persze nincs mit csodálkozni, estére megérkezett a beígért szél, és lehűlés.

2017. aug. 10.

Ez is eltelt

Nem is tudom, mit írjak ma. Nem történt semmi különös. Az mindenképpen a mai nap javára írható, hogy nekem a hèt utolsó munkanapja volt ma, holnap itthon leszek. Dèlelőtt piacra kèszülök (de ahogy most fúj a szél, nem is tudom, lesz e belőle valami), dèlután fodrászhoz megyek.
A köztes időben meg majd elfoglalom magam nèmi házimunkával, mert az mindig akad, vagy valamivel, amihez kedvem lesz.
Ès ezen a hèten is megittam minden munkanapomon a magam másfèl literes vizèt.

2017. aug. 9.

Ezt most elengedem

Az egyik, amin rettenetesen sokat agyalok hetek, vagy lehet, hogy már hónapok óta is, az a munkámmal kapcsolatos. Nem titok, hogy megérett bennem a vágy a továbblépésre.
Olyan furcsa ez a vágy, mert az is megvan, hogy mi az, amit szeretnék csinálni (két dolog is szerepel a konkrét terveim között), valahogy mégsem úgy van, hogy akkor akár holnap felállok az asztalomtól, és soha többé nem akarok oda visszaülni.
Van, ami visszatart. Nyilván leginkább a pénz, mert az sem titok, hogy nagyon elégedett vagyok a fizetésemmel. (igaz, az egyik konkrét tervemnél biztosan tudom, hogy anyagilag sem járnék rosszabbul) De visszatart az is, hogy igazából nem a munkával van bajom, bár néha unalmas, és alig-alig jelent kihívást, hanem sokkal inkább a folyamatosan mérgező környezet az, amiből menekülni szeretnék. Így aztán sokat agyalok, hogy vajon menekülőre fognám inkább, vagy tényleg mást szeretnék csinálni.
A másik dolog, ami nagyon visszahúz, az Balázs. Mert a mostani felállásban még a munkaidőnkben is jut együtt töltött idő. Együtt eszünk, ami nagyon jó minden nap, mert legalább az a húsz perc, fél óra biztosan olyan idő, amikor együtt vagyunk. De emellett bármikor van lehetőségünk rá, hogy együtt kávézzunk, vagy akár mindketten számíthatunk a másik segítségére is.
De ma eldöntöttem, hogy elengedem ezt az egészet. Hagyom, hogy úgy alakuljon, ahogy kell, és elfogadom úgy, ahogy van. Mert az úgy jó lesz nekem szerintem.

2017. aug. 8.

Ilyen nem szokott lenni

Mostanában tőlem abszolút nem megszokott módon nem alszom valami jól éjjelente. Nem melegem van, vagy ilyesmi. (bár a párnákkal azért ádáz küzdelmet folytatok minden éjjel)
Többször felébredek arra, hogy szomjas vagyok. Aztán alig visszaalszom, akkor persze ki kell mennem pisilni. Aztán felébredek arra, hogy valamin gondolkodom. Éjjel, álmomban képes vagyok gondolkodni, és ezzel felébreszteni magam.. Elképesztő.
Mondjuk most épp foghatom a teliholdra, hogy ez így van, de az a helyzet, hogy így volt ez a múlt héten is, meg tulajdonképpen már a nyaralás utolsó napjaiban is. Nem tudom, mi van velem, bár tény, hogy van egy pár dolog, amin nagyon sokat agyalok, és próbálok rájuk megoldást találni, lehet, hogy ezek nem hagynak nyugodtan még álmomban sem.
Kíváncsian várom, hogy ma éjjel hányszor fogok felébredni, és mi minden nyűgöm lesz. Persze, reggel meg aztán aludnék, mint a mormota. :D

2017. aug. 7.

Hétfő

A héten helyettesítem a kolléganőmet, így másik műszakban dolgozom. Nem ugyanazokkal az emberekkel vagyok együtt, akikkel szoktam napi nyolc és fél órában, hanem azokkal, akikkel csak sokkal kevesebbet találkozom. Azt nem mondom, hogy nem furcsa, de lehet, hogy néha jót is tesz egy kis változás. Úgyis úgy bele tud ragadni az ember egy-egy helyzetbe, és belekényelmesedik mindenbe, hogy jót tesz egy kis felfrissülés. Na, azt azért nem mondom, hogy sok ilyen legyen, de most (legalábbis ma) éppen jó volt. :)

Patrik első munkanapja jól telt. Van saját email címe, ami jól néz ki, a címjegyzékben ott vagyunk egymás alatt mi hárman. Teljesen jó ez a jövőre vetítve, legyen majd még így pár év múlva is. Letesztelték az angol tudását is, segített levelet írni angolul, konferenciához keresett segédanyagot, iktatott, ilyesmi. És elfáradt.. úgyhogy remélem, ezentúl nem fog cikizni, ha délutánonként majd' leragadnak a szemeim. Az meg amúgy nagyon jó volt, hogy amikor mentünk Balázzsal kajálni, megjelent a büfében ő is. :) És olyan felnőtt abban a környezetben, sokkal inkább, mint bárhol máshol eddig.

2017. aug. 6.

Sajnos

Lehet, hogy én vagyok ebben az országban az egyetlen, aki ma délután nem a megkönnyebbüléstől sóhajtott fel, amikor már látszott, hogy érkezik az eső.
Amellett, hogy megfájdult a fejem, meg az összes végtagom is egyszerre, nekem az jutott eszembe, hogy nemár.. lehet, hogy akkor itt és most búcsút is inthetünk az igazi nyárnak (nekem az igazi nyár az teljesen egyenlő a kánikulával), és majd innentől megint jönnek a kardigános reggelek és esték, és aztán kettőt pislogunk, és már itt is lesz az ősz.
Afelől ezen a nyáron teljes bizonyosságot szereztem, hogy az én üzemi hőmérsékletem harmincöt fok környékén van. Akkor teljesen jól tudok működni, nem fáj semmim, és az olyan jó érzés.
Na mindegy, hát így jártam. Születhettem volna Afrikába is, és élvezhetném a meleget.

Holnaptól Patrik is dolgozni fog, így neki a mai nappal véget ért a nyári szünet. Egészen augusztus 31-ig megy. Bevallom, én még nyár elején megpróbáltam lebeszélni. Nem a munkától féltem, hanem inkább azt szerettem volna, ha addig, amíg megteheti, élvezi a gondtalan nyarat. De nem hagyta magát, mert ő pénzt akar keresni. De legalább olyan helyre sikerült mennie, ami remélhetőleg hasznára lesz majd a továbbtanulási terveit illetően (vagy megerősíti benne, vagy inkább eltántorítja majd). Kíváncsi leszek rá, hogy milyen lesz neki, bár majd csak este találkozunk. Még jó, hogy van már telefon is a világon. :)

2017. aug. 5.

Amit utálok a nyárban

Azért egy dolgot én is utálok a nyárban. Egyetlenegyet. De azt nagyon. Mondjuk szerencse, hogy mindig csak így a nyár vége felé (tudom, nem úgy néz ki, de attól még sajnos így van) kell mindig szembetalálkozni vele. És igaz, nem is közvetlenül, hanem csak közvetve vagyok érintett, mert nem én vagyok allergiás a parlagfűre, hanem Balázs.
Minden évben annyira drukkolok, hogy most már ne jöjjön elő, történjen csoda, és legyen úgy, hogy az idén már majd nem virágzik, nem okoz senkinek sem gondot, és Balázs sem fog tüsszögni, könnyezni, orrot fújni, és nem kell ilyen szörnyű közérzettel tölteni a napjait.
Az idén még pluszban drukkoltam a klíma miatt, hogy hátha majd ez annyit segít, hogy legalább idebent nem gyötri, mert tavaly is úgy volt, hogy amikor dolgozni volt, akkor tök jól volt. De úgy látszik, hogy az idén is hiába drukkoltam, hiába reménykedtem, mert ma délután egyik pillanatról a másikra elsöprő erővel tarolt az allergiás roham. Az első pár tüsszentésnél még nem is gondoltam rá, de úgy a harmadik orrfújásnál már gyanús lett... És persze, azóta sincs megállás.. :(
Majdnem úgy vagyok most, hogy örülök, hogy holnap megy dolgozni, mert legalább az ott töltött időben biztosan jól lesz.
Csak találnának ki már valami csodaszert.. vagy irtanák ki az összes parlagfüvet. (tudom, abban semmi üzlet sincs)

2017. aug. 4.

Kihívás teljesítve

Időközben rájöttem, hogy nem vasárnap kell nekem erről írnom, mert a munkaidőmre szólt a kihívás, nem másra, az meg másfél órával ezelőtt letelt erre a hétre. És.. tádáám.. teljesítettem a kihívást, szépen összegyűlt a fiókomban öt darab másfél literes üres palack ebből:


Oké, lehet legyinteni, hogy ez is valami? Napi másfél liter vizet meginni egy nyolc és fél órás műszak alatt? Azért akik ismernek engem, azok tudják, hogy ez nálam teljesítmény a javából. :) Bent a raktárban a kánikula ellenére is abszolút olyan volt a hőmérséklet, ahol egyáltalán nem volt melegem, úgyhogy nem éreztem azt, hogy olyan nagyon szomjas lennék. De elhatároztam, hogy a héten, ha törik, ha szakad, lenyomom ezt a másfél litert. És most büszke vagyok magamra, hogy megcsináltam, mert volt olyan nap, amikor a hányinger kerülgetett az ivás gondolatára is, és meg kellett egy kicsit erőszakolnom magam, hogy attól még tegyem meg. :) 
Jövő hétre más kihívást szánok magamnak (még nem tudom mit), de igyekszem azért ezt is megtartani, hátha sikerül beépítenem őszig az életembe, és ha igaz, amit olvastam már erről a témáról több helyen, egy idő után sokkal több folyadékot fog igényelni a szervezetem is. De azért, hogy ne undorodjak meg, jövő héten inkább a lime-narancs-grapefruitos verziót vetem be. :)

2017. aug. 3.

Voltak

Voltak ötleteim többféle bejegyzésre is, de mire este lett, addigra valahogy már egyikhez sincs igazán kedvem. Mondjuk úgy leginkább semmihez sem, várom, hogy holnap este legyen, és vége legyen a hétnek. Pedig amúgy nem volt ez rossz hét egyáltalán, sokkal kevésbé fárasztó, mint amikor hajnalban kell kelni, csak még mindig hiányzik az, hogy azt csinálhassam, amihez kedvem van. Például tök jó lenne, ha mondjuk este hétkor megtehetném, hogy akkor most felállok, és hazajövök, mert mára ennyi bőven elég is volt. :D
Arra meg sehogy nem jöttem rá, hogy hogy lehet az, hogy egyik pillanatról a másikra eltűntek a benti levelezőmből azok a címek, akiknek már valaha írtam levelet, és most nem elég, hogy beírom a kezdőbetűket, hanem mindenkit meg kellett keresnem egyesével. Remélem, hogy ez csak valami furcsa és bosszantó mai probléma volt, és holnapra már nem ilyen lesz.

És sürgősen be kell szereznem egy párnát, mert már megint kezdődik ez a nyakfájós dolog.

2017. aug. 2.

Felnőnek

Csak kapkodom a fejem, és próbálom teljesen fel is fogni, hogy itt bizony kérem, tényleg az van, hogy a fiúk kétharmada végérvényesen elkezdett abszolút önálló életet (is) élni. Oké, hogy épp múlt héten történt, hogy Patrik hivatalosan is felnőtt korba lépett. Mindezt egy igen felnőttes cselekedettel is megünnepelte (és itt nem a múlt szombati bulira gondolok), mert már napokkal ezelőtt közölte, aztán ma végre is hajtotta. Elment vért adni. Csak úgy fogta magát, és ment. Én meg csak pislogtam, hogy hát nahát.. nem mertem fennhangon még aggódni sem, mert az milyen ciki lenne már, hogy ő felnőtt, én meg picsogok, mintha még kisfiú lenne, de azért megkértem, hogy ha esetleg nem érne haza, amíg még itthon vagyok, azért tegye meg, hogy rám csörög. Csak hogy tudjam, minden rendben. Jó fej, mert ugyan haza is ért, de amint végzett, már írt is messengeren, hogy minden oké, és nem is volt egyáltalán szörnyű.
Hazaért, és egy pillanatra azért még előbukkant belőle az a régenlátott kisfiú, amikor közölte, hogy na, most azonnal szabadítsam meg attól a kötéstől, amit a kezére tettek, mert az aztán annyira szoros, hogy majd attól lesz rosszul. Átkötöttem, és mire én felöltöztem, hogy munkába induljak, ő már ebédelt.


Kicsit nehezményezte, hogy nem kapott első véradásért emléklapot, vagy ilyesmit, mert örült volna neki, de úgy láttam, nem csak mi vagyunk büszkék rá, amiért ilyen, amilyen, hanem ő maga is büszke magára. (ezt onnan tudom ilyen biztosan, hogy a facebookon is megosztotta ezt a képet, és ő nem az a posztolgatós fajta gyerek.. csak azt, aminek súlya van)

Erik pedig ma sportorvoshoz ment. Ő, egyedül. Akiről ez tavaly ilyenkor még abszolút elképzelhetetlen lett volna, minimum négyféle változata lett volna, hogy ki kísérje el, és hogy miért nem tud ő oda egyedül menni. Ma már ez nem is kérdés. Nekem eszembe sem jutott, hogy a Taj kártyája is kellhet, szépen el is felejtettem odaadni neki, de neki még annyi esze is volt, hogy elkérte azért a számát, minden eshetőségre felkészülve. EKG-t csináltak, amitől egy-két évvel ezelőtt biztosan rögtön leugrik a vizsgálóasztalról is félelmében, de ma mi sem volt természetesebb. A sportorvos után még vett maguknak pizzát vacsorára. Ezt is már tegnap kigondolta, és pénzt kért rá, gondosan ügyelve arra, hogy megkérdezze az öccsét is, és a bátyját is, hogy ki milyet kér majd. :)

Nagy szerencse, hogy itt van még Roli, aki tegnap bunkit épített a szobájában, és azt tervezte, hogy ott fog aludni. Legalább biztos lehetek benne, hogy azért maradt itt még gyermetegség. :)

2017. aug. 1.

Kicsit szomorkás

Most érzem csak igazán, hogy miért is van akkora jelentősége mindig a nyaralásoknak. Csak és kizárólag az az időszak olyan az életünkben, amikor biztosan kikapcsolunk, biztosan élményeket gyűjtünk. Akárhogy is csűrjük-csavarjuk, valahogy mindig úgy alakul, hogy az év többi részében alig van egy-egy nap, amikor egyáltalán lehetőség adódik ilyesmire. Persze, azért törekszünk rá, hogy eljussunk ide-oda, de amikor valamelyikünk hat napot dolgozik egy adott héten, akkor nem feltétlenül arra vágyik az egyetlen szabadnapján, hogy bárhova is menjen. Így meg nehéz, mert Balázsnak a nyár ilyen időszak, nekem az ősz és a tél, de nemritka, hogy a tavasz elejébe is belecsúszik. Meg persze Balázsnál is vannak bőven ilyen hetek szétszórva egész évben, az enyém kiszámíthatóbb, az övé kevésbé. Nincs ez így jól, de pénzből élünk, pénzt meg a munkánkért kapunk, így aztán el kell ezt fogadni, lehetőleg úgy, hogy ne folyton arra koncentráljunk, hogy mi maradt ki, hanem hogy mi minden más jut így. Mert más dolgok meg azért vannak.
Rosszabb napjaimon semmivel sem vagyok elégedett, és nem motivál egyáltalán a fizetéspapíromon szereplő összeg sem. Ezeken a napokon újra azt akarom, hogy olyan legyen minden, mint régen, és bármikor, amikor kedvem szottyan, akkor nekiálljak sütit csinálni, vagy épp napközben a kanapén heverve kiolvasni egy könyvet.
Jobb napjaimon persze örülök az összes előnynek, ami azzal jár, hogy nekem is ilyen munkám van, és hálát adok a sorsnak, amiért ilyen lehetőséget is adott.

Ma az a fajta hangulat van rajtam, amit sorolhatok a rosszabb napok közé, mert egyfolytában arra vágytam, hogy menjünk, és üljünk a kikötőben, várjuk a hajókat, esetleg igyunk egy pohár bort, vagy együnk egy nutellás-banános fagyit, és semmi más gondunk ne legyen, minthogy mennyi szúnyog van. :)

Holnap nyilván másképp lesz. Mindig van másképp, és mindig képes vagyok arra, hogy azon a másik szemüvegen keresztül nézzem a dolgokat. :)  Amúgy is nemsokára megint megyünk nyaralni majd. Olyan gyorsan el fog telni az idő.

2017. júl. 31.

Heti kihívás

Kitaláltam, hogy kitűzök magamnak minden hétre (vagy amikor csak eszembe jut majd) egy-egy kihívást. Az e heti megvan, de nem árulom el, mert igen ciki lesz, ha nem sikerül teljesíteni. Oké, azért majd azt is bevallom, de talán úgy kevésbé lesz gáz, ha csak épp akkor leplezem le, amikor majd azt írom, hogy kihívás elnapolva, mert nem sikerült megcsinálni. Nem kell nagy dologra gondolni, mert azért alapjáraton szeretek magamnak sikerélményeket szerezni, így nem tűzök ki olyat, amit tutira nem tudok teljesíteni. (eszembe sem jutna olyan kihívást csinálni, hogy mondjuk péntekig nem gyújtok rá, mert kb. fél óra múlva már hamvában holt ötlet lenne)
Szóval.. vasárnap estig kell várnotok erre, addig én meg szorgosan igyekszem minden nap elérni a kívánt célt.

Azért azt megígérem, hogy nem fogom minden héten elhúzni a mézesmadzagot hétfőn, hogy aztán vasárnapig itt-ott tegyek egy-egy homályos utalást, de semmi mást nem ígérhetek a témában. Mert amúgy meg titokzatosnak és játékosnak lenni is tök jó. :)

2017. júl. 30.

De jó volt

Az ilyen hétvégéket szeretem. Sehova nem kellett rohanni, semmi őrülten fontos dolgot nem kellett megcsinálni/elintézni. Sőt.. tegnap olyan szinten felmentést kaptam minden alól, hogy még főznöm sem kellett. A Burger Kingben ebédeltünk (ha arra jártok, kóstoljátok meg a hot dogot, azt mondják a fiúk, hogy nagyon finom).
Persze, egyéb házimunkákat azért kellett csinálni, de épp csak annyit, amennyi még nem volt terhemre. Úgy voltam vele, hogy most az egyszer szót fogadok, és a pihenésre koncentrálok. :)
Ma sem vittünk túlzásba semmit. Igaz, ma azért főztem is, de délutánra már nem maradt más, csak kiteregetni a ruhákat, majd aztán leszedni, és összehajtogatni.

Sok ilyen nap kéne. :)

2017. júl. 29.

Milyen érzés?

Nem is tudom. Egyszerre vagyok végtelenül szomorú, és nagyon büszke is. Egyszerre érzem azt, hogy nem változott semmi, és hogy megváltozik minden. Felnőtt korba lépett, most már aztán mindent ugyanúgy megtehet, mint akár én is.
Szépen számba is vette, hogy mi mindent tehet meg most már. És persze, ki is próbálta, hogy kiszolgálják e a dohányboltban. Első körben simán, gond nélkül, még csak személyit sem kértek tőle. Igaz, szőrös volt, majdnem szakállnak is mondhatnám, ami az arcán leledzett. Nem úgy nézett ki, mint aki épp csak elmúlt tizennyolc. De arra tökéletesen jó volt, hogy megborotválkozzon (örök hálám a dohányboltosnak). Már tegnap közölte, hogy ma ő akar nekem cigit venni. Én meg hagytam. Így, megborotválkozva persze rögtön kértek tőle személyit, amit nagy boldogan meg is mutatott, és rögtön bezsebelt egy szülinapi jókívánságot is. :)
Egyébként meg azt érzem vele kapcsolatban, hogy szinte már egy éve olyan, mintha felnőtt lenne. Kialakulóban van még egy csomó minden, vannak érdekes nézetei, amik néha roppant szórakoztatóak, máskor végtelenül dühítőek. A felelősségtudata már most bőven túl tesz sok felnőttén is, és mindent, amit komolyan elhatározott, úgy csinálta végig, ahogy ő azt elhatározta.
Azt sem hiszem, hogy a kapcsolatunkban bármi változás történni fog. Továbbra is így lesz minden, ahogy. Legfeljebb talán annyiban, hogy nem kér majd jóváhagyást egy-egy programhoz, hanem közli, hogy megy. Igaz, szerintem mi sem leszünk azok, akik folyton felemlegetik neki, hogy "amíg az én kenyeremet eszed...". Na jó, biztos ez is el fog hangozni majd, mondjuk a tetoválása körüli nyolcszázkilencvenedik beszélgetés közben. Merthogy egyébként tetoválást kért (volna) a szülinapjára. Ezt nem kapta meg. Nem is annyira a tetoválás ellen van kifogásunk, még csak nem is a tervezett minta, és az ára az, ami annyira riasztó. Arra kértük, hogy várjon addig, amíg majd eljut odáig, hogy viszonylag "biztos" révbe ér. Tudom, neki ez felesleges szócséplésnek tűnik, de láttunk már olyat, hogy valaki a tetkója miatt nem kapott meg egy állást, vagy épp máshol került hátrányos helyzetbe. A tudása, a szorgalma, és a kitartása miatt mi simán azt is el tudjuk képzelni, hogy valamikor valami nagy ember lesz belőle valahol.
A tetoválás helyett pedig jogosítványt kap, ami talán elég emlékezetes lesz erre az alkalomra. :)

Azt mondjuk bevallom, még mindig nehéz saját magamról elhinnem, hogy van egy felnőtt fiam. Mert ennyire nem vagyok még "öreg". :D

2017. júl. 28.

Végre


Hú, de még mennyire vártam. Mostanra annyira zombi vagyok, hogy azon kaptam magam a fürdőkádban, hogy nem tudok olvasni sem, mert leragadnak a szemeim.

Kellemes hétvégét mindenkinek. :)

2017. júl. 27.

Lett egy felnőtt fiam

Meglepő ez a tény, még akkor is, ha amúgy ezt már tudtam tavaly is, mert ugye akkor volt tizenhét éves.. Mégis, az örökösen elcsépeltnek tűnő kérdés annyira igaz, hogy vajon hova lett ez a tizennyolc év, hogy telt el ennyi, amikor még teljesen jól emlékszem a születése minden pillanatára.
Nem mondhatnám, hogy nagy ünneplést csaptunk volna, nem is vagyunk az a fajta család, ő meg nem is különösebben igényli az ilyesmit. Azt hiszem, lesz valami buli a hétvégén, nyilván ünnepelni úgy igazán majd ott fog.
Arról, hogy milyen érzés, nem is tudok írni még, mert fel sem fogtam még, hogy igen, mától van egy olyan fiam is, aki hivatalosan szavazhat majd a következő választásokon, nem vonatkoznak rá a 18-as karikák, és tiltó táblák.
Azt kívánom neki, hogy a felnőtt élete is legyen legalább ilyen sikeres, mint amilyen a gyerekkora volt. Ha ez így lesz, boldog ember lesz.


2017. júl. 26.

Már biztos

...hogy ezen a héten rajtam van valami álomkór, mert képtelen vagyok bármire is itthon, mire hazaérünk, már leragadnak a szemeim jóformán. Igaz, mentségemre szolgáljon, hogy még egyik nap sem volt úgy, hogy munka után nem kellett sehova menni ügyintézni, ma is fél hatkor értünk haza csak.
De mire hazaértünk, már szinte használhatatlan voltam. És persze, hogy amint leért a fejem a kanapén, már aludtam is. Ennek ellenére most is úgy érzem, hogy csak kerüljek be az ágyamba, akár egy hetet is eltöltök ott egyhuzamban (jó, jó, tudom, vigyázzak, mit kívánok).
Gondolom ebben még bőven benne van, hogy a nyaralás utolsó napjaiban nagyon rosszul aludtam, éjszakákat töltöttem ébren.
Na mindegy.. mert ez most így marad, majd csak pótolom az alváshiányt, és kicsit aktívabb leszek.

2017. júl. 25.

Üresség

Most, hogy eltelt a szabadság, és a nyaralás, van bennem egy jó nagy üresség, amit tudom, hogy ki fogok tudni tölteni, amint majd találok magamnak valami újabb célt, vagy valamit, amit lehet várni. Lesz ugyan itt két nap múlva nagy esemény, de azzal kapcsolatban olyan ambivalens érzéseim vannak, hogy azt aztán nem lehet mondani, hogy várom. (de erről majd akkor)
Az iskolára gondolni sem szeretnék, nemhogy várni ezzel kapcsolatban bármit is. Pedig a következő tanév sem lesz semmi, egy érettségizővel, egy kilencedikessel, és egy hatodikossal, az már most borítékolható.
Szóval.. keresem itt a motivációt, és próbálom nem túlságosan bírálni azt a rengeteg hülyeséget, amit most hatványozottan veszek észre.
De persze leginkább végtelenül rossz hatással van rám a hajnalban kelés, és már most alig várom, hogy péntek legyen, és túl legyek ezen a héten. :D Pedig a munkával nincs semmi baj. Csak mondjuk jöhetne házhoz, és hagyhatna aludni addig, amíg magamtól ébredek.

2017. júl. 24.

Megkezdődött

Nyaralás után másnap hajnalban dolgozni menni, az olyan igazi mély víz, csak úszóknak helyzet. Ebben a mély vízben úszni tudunk ugyan, legalábbis a mellékelt ábra ezt mutatja (pont ott folytattuk, ahol július elején abbahagytuk), de ez az úszás nekem cseppet sem esett jól. Sőt.. délben már nagyon haza akartam jönni.
De hét végére biztos visszarázódok majd, ahogy azt kell. Igaz, a nyaralás alatt egy csomó minden tisztázódott bennem ezzel kapcsolatban is, azok, amik még nem voltak teljesen letisztulva. Lehet mondjuk, pont emiatt nem megy egy szempillantás alatt az átállás.

Egyébként tegnap a hazaérkezés felért egy külön élménnyel. Két és fél hét távollét után mindannyian úgy léptünk be a lakásba, hogy "aztaaaa". Külön rácsodálkoztunk mindenre, annyira jó volt ide hazajönni. :)

2017. júl. 23.

Búcsú

Alig pár percet beszéltem vele csupán. Egyetlenegyszer. Mégis, annyira mélyen lakott benne a szívemben valamiért, olyan kedves volt nekem. Nem tudom megmondani, hogy mi fogott meg benne, mert nem volt mosolygós bácsi, nem volt az, aki barátságosan biccentett volna minden arra járónak. Volt benne mégis valami, ami miatt minden nap többször is vártam, hogy lássam, ahogy ül a padon, nyakkendőben, zakóban, majd elindul a kis közön keresztül hazafelé. Minden ilyen alkalommal mosolyogva összenéztünk, hogy "itt a bácsi".
Az idén nem jött. Egyszer sem. Sejtettük, hogy valami történt. Akartam is tudni, meg nem is, az egyik felem bőszen tiltakozott minden nyomozás után, a másik mindenáron bizonyosságot akart. Ezért vetettem fel magam a facebookon két balatonboglári csoportba is, hogy meg tudjam kérdezni, hátha valakitől választ kapok arra, hogy miért nem jön.
Valamelyik este jelzett a telefonom, hogy valaki válaszolt a csoportban közzétett posztomra. Egy pillanatig tartott csupán, hogy élt bennem a remény, hogy azt írják, beteg csak, és meg fog még gyógyulni. Sajnos nem így van. A bácsi nincs többé közöttünk. Egy pillanatra teljesen lesokkolt a hír, és bevallom, ott, este tizenegykor az ágyamban sirattam az idegen bácsit. Majdnem Balázst is felébresztettem miatta, hátha mond valami vigasztalót.
Aztán másnap reggel úgy ébredtem, hogy nem akartam beszélni sem róla. Nem akartam kimondani, nem akartam leírni, nem akartam ezzel az egésszel szembenézni. Mert az nem lehet, hogy nem jön többé, és nem ül le a padra. Hogy soha többé nem lesz lehetőségem leülni mellé, és elmondani neki, hogy ugyan fogalma sincs róla, hogy ki vagyok, de sokszor eszembe jut év közben is, hogy vajon a bácsi ilyenkor is kisétál, és nézi a Balatont? Arról is eszembe jutott, amikor olvastam, hogy felújítják a vasutat.. hogy vajon mit szólt hozzá? Nézte, ahogy felszedik azokat a régi talpfákat, és síneket, és újak kerülnek a helyére? Vajon látta még az új peront?
Tegnap este érkezett egy másik csoportban is a válasz, miszerint kora tavasszal elment. A nevét tudom, de csak ma délelőtt kaptam meg privát üzenetben, így arra már nem volt lehetőségem, hogy megkeressem a helyi temetőben, és úgy vegyek tőle búcsút. Erre várnom kell, helyette most itt, és így búcsúzom tőle.
Kedves bácsi! Mindig látni fogom a padon ülni, és sosem fogom elfelejteni. Még akkor sem, ha az a pad már mindig ilyen üres marad.


Többé nem tűnik fel ezen az úton sem. Máshol jár már...


2017. júl. 22.

Utolsó nyaralós poszt

Most kène ide valami frappáns búcsúestes-összegzős posztot írnom. Azon kívül azonban, hogy mennyire nagyon jó volt megint itt nyaralni, megint ennyi időre kiszakadni a hètköznapokból, semmi igazán frappáns ès sziporkázó nem jut eszembe.
Van pár dolog, ami elmaradt, de lehet, hogy ennek így kellett lennie. 
De gazdagabbak lettünk rengeteg szèp ès felejthetetlen pillanattal, felülmúlva önmagamat, minden fürdèsre alkalmas napon bent voltam a Balatonban, jókat ettünk-ittunk, rengeteg helyen jártunk. 
Jövőre innen folytatjuk...

2017. júl. 21.

Utolsó hètvège

Nem kezdek el sem búcsúzkodni semmitől, sem számba venni azokat, amik kimaradtak az idèn a nyaralásból. A búcsúzkodást nem szeretem, meg egyèbkènt is visszajövünk jövőre ugyanígy. Ha minden jól megy, akkor ugyanennyi időt is fogunk itt eltölteni.
Addig meg megint lesz mire emlèkezni, lesz mire kèszülni, lesz mit várni, ès ezek pont annyira fontosak, mint az, amikor itt vagyunk. Mert az emlèkek felidèzèse felèrcegy újabb nyaralással, millió fènykèp ès videó kèszült, amiket jó lesz visszanèzni.
A várakozás izgalma is mindig annyira jó tud lenni. Először izgulunk amiatt, hogy a kiszemelt időpontban tudjunk jönni, aztán hogy elengedjenek mindkettőnket szabira, aztán számolhatunk a napokat. Csupa jó dolog. A kèszülődès meg már maga a kánaán...
De mèg mire ez bekövetkezik, eltelik itt egy újabb hètvège. Otthon pedig várnak minket a kutyáink, akik nagyon fognak nekünk örülni, ès a szèp, nagy lakásunk. Hètfőn reggel meg már a kollègák is.
Ma kipróbáltam Eszter nyári bakancslistájaról az aperol spritzet. Nagyon finom, de vigyázni kell vele, mert igen könnyen lehet tőle jókedvűnek lenni.

2017. júl. 20.

A nap, amikor..

...boldoggá tettünk egy kislányt. Tegnap volt ez a nap. A sztori azzal kezdődött, hogy felvetettem magam az egyik helyi fb csoportba. Az, hogy ennek mi volt az oka, majd egy másik poszt tèmája lesz.
Ebben a csoportban tette közè egy anyuka ezt a felhívást:
Ranèztem a kèpre, ès rögtön bevillant, hogy èn ezt a macit már láttam aznap dèlután a strandról hazafelé jövet. Ha jól emlékszem, Roli dobálta a frizbit, ès verte le az egyik fenyő ágáról. Mèg vissza is tettem oda, èpp arra gondolva, hogy valaki biztosan keresni fogja. Ezt meg is írtam az anyukának, aki másnap válaszolt, hogy vègignèztek mindent, de nincs meg a maci.
A fiúk tegnap a dèlelőtti strandolásuk után kerestèk ott, ahová mi visszatettük, de úgy jöttek haza, hogy nincs ott. Mèg èn is elszomorodtam, ès magamban arra gondoltam, hogy csak nem valaki hazavitte.
Aztán dèlután újra mentünk a strandra, ès
ahogy odaèrtünk, felnèztem a fenyőre, ès máris tiszta izgatottan mondtam, hogy "ott a maci". Jó magasan volt, az egyik lábával kapaszkodott csak, ès fejjel lefelé csüngött. Gondolom valaki úgy dobta oda.
Mèg úgy is eltartott egy kis ideig leszedni, hogy Erik jó magasra nőtt. Vègül úgy "dobta le"egy labdával.
Legszívesebben rögtön visszafordultam volna, hogy megírjam az örömhírt, de aztán kibírtam, amíg hazaèrtünk.
Küldtem egy kèpet:

Megírtam mèg, hogy priviben megbeszéljük, hova tudnak èrte jönni. Volt nagy örömködès, ès írta az anyuka, hogy másnap délelőtt keres majd. Mèg válaszoltam, hogy okè, de akár mèg most, este is jöhetnek èrte, hadd aludjanak együtt. 
Persze, nem kellett kètszer mondani, ès jöttek is. Imádnivaló volt az a pici lány, amilyen boldog volt. 

Ma is találkoztunk, a kislány fülig èrő mosollyal integetett, nekem meg azóta is úgy melengeti a szívemet az èrzès, hogy milyen kevès is elèg lehet ahhoz, hogy valakit ennyire boldoggá tegyünk. 

2017. júl. 19.

Pillanatok...nyaralás közben is

Valahogy hajlamos vagyok azt gondolni, hogy az itt ès most is csupán egy pillanat csak, amiből olyan nagyon gyorsan lesz múlt idő, hogy nem is biztos, hogy muszáj minden pillanatban ott lenni teljesen. Mindig azt remèlem, hogy az az elmúló pillanat egy másik, jobb pillanat előszele csupán, örök optimista ènem nem akar mást. Aztán persze igen sokszor fordul elő, hogy bazi nagyot koppanok, mert vannak helyzetek, amiktől azèrt várok többet, mert az a bizonyos előtte lévő pillanat egèszen mást hozott. Mindig azt remèlem, hogy vannak olyan erős ès stabil èrzèseim, amikben nem lehet engem megingatni. Persze, ezügyben is rendre pofára szoktam esni, ès èn hülye, minden ilyen pofára esős pillanatnak találok mentsèget. Pedig lehet, hogy nem mentsèget kène találni, hanem jól nyakon ragadni azt a pillanatot, ès odavágni, ami fájdalmat okozott. Aztán pedig a következő, már a jó ígèretèvel èrkező pillanatban pedig belemondani a pillanatba, hogy mi az, amit szeretnèk. Ami semmi extra egyèbkènt, mert nincsenek tárgyak. Vágyak vannak, èrzèsekre, amik egyszer már voltak. Megvolt az a pillanat...csak tudnám, hogy hol ès mikor engedtem, hogy az a pillanat is az elmúló pillanatok közè kerüljön.

2017. júl. 18.

Csak kèpek

Annyit mèg talán kibír a telefonom, amíg mutatok pár kèpet a mai napról. Jó kis nap volt, az biztos. 😊








Lenne mèg mit feltölteni, de valamièrt nem akar velem együtt működni a blogger szervere, úgyhogy csak ennyi...

2017. júl. 17.

Vègre újra

Az idèn egy kicsit szűkszavúan nyilatkozom minden nap a nyaralás alatt. Ez nem azèrt van, mert sajnálom az időt a blogírásra, hanem mert minden este a telefonomról írok. Ez a forma meg egy kicsit más, mint amikor a monitoron látom magam előtt, amit leírtam, ès egy kicsit zavaró is. Főleg, hogy nagyon oda kell figyelnem arra is, mikor mit fog kijavítani a telefon, mert ha nem veszem èszre, mèg a vègèn valami orbitális baromságot írok. Azèrt a minden napos blogolást semmi szín alatt nem hagynám ki.
Ma visszatèrt a nyár, úgyhogy ma megint strandoltunk is. Első lábujjèrintèsre nagyon hidegnek tűnt a víz, de aztán mègis belemerèszkedtem, ès egèsz jónak bizonyult. Büszke is voltam magamra, hogy hamarabb belementem, mint Balázs.
Este a borudvarban vacsoráztunk, volt, aki palacsintát, volt aki hot dolgot, volt, aki hamburgert, volt aki kenyèrlángost. Ittunk mellè egy üveg bort, volt, aki tisztán, volt, aki szódával. Közben hallgattuk a Babel Sound-ról a zenèt, nèztük a naplementét. Ha húsz èvvel fiatalabb lennèk, akkor most lehet, hogy azt írnám, nagyon romi volt, de ilyen szavakat nem nagyon használok.
A gyerekek egyèbkènt tök jó fejek, nem győzök hálás lenni minden pillanatèrt, mert mèg mindannyian velünk vannak, nem tűnik úgy (csak nagyon elvètve), hogy nem szívesen vannak velünk. Azt nem tudhatom, hogy ez így lesz e majd jövőre is, csak remèlni merem, úgyhogy igyekszem minden pillanatot jól bevèsni, megőrizni.
Kicsit keveslem magamtól a fotókat, mert amúgy meg imádom visszanèzni őket, de a strandon pl sosincs velünk telefon. Na de mèg van idő ezekre is.

2017. júl. 16.

Recept nem strandidőre

Kizárólag foci ès vonatbolondoknak. Előbbiből ugye nincs nálunk hiány, leginkább az a jellemző, hogy nincs a családnak olyan tagja, akinek nincs legalább három futballkártyája. Mindenkinek van fradi meze, mindenkinek van kedvenc fradi jatèkosa, meg úgy egyáltalán...mindannyiunknak zöld-fehèr vèr csörgedez az ereiben.
Aztán vannak a családunkban egèszen komoly vonatbolondok is, akik minden mozdonyt felismernek, akik kèpesek telefonos applikációval figyelni a vonatforgalomat. Elkèpesztő információkat tudnak mondani egy látszólag hètköznapi vonatról is.
Nos...ha ezt a kèt bolondèriát összegyúrjuk, ès jó alaposan összedolgozzuk, akkor abból lesz a mai program...merthogy ma focimeccsen voltunk, mèghozzá Fradi meccsen. Vonattal. Laza kis egèsz dèlutános program kerekedett így belőle. A meccs maga felejthető volt, remèlem Hajnal Tamás felèpül mihamarabb. A vonatút jó volt, a hazaúton egy nagyon bájos nègyèves kisfiú szomszèdságában utaztunk, ami külön èlmènyszámba ment.
Holnaptól meg azt mondják, visszatèr a nyár, úgyhogy külön jó, hogy a meccsről a Balatonra jöttünk haza.

2017. júl. 15.

Hahó, nyár, gyere vissza!

Szerintem most már mindenki felfrissült, úgyhogy itt az ideje, hogy elálljon vègre a szèl, ès újra hagyjuk èrvènyesülni a nyár főszereplőjèt, a napsütèst. Legyen csak újra kánikula, meg hősègriadó is akár, mert ez így nem valami jó.
Nem csak magam miatt mondom, de nyilván leginkább hazabeszèlek. De amúgy vannak egy csomóan, akik csak hètvègère jöttek. Velük tiszta kiszúrás ez az időjárás, mert a Balaton part nem a rossz időre van berendezkedve, így ennek megfelelően az olyan helyek, ahol ilyen időben is lehet valamit csinálni, dugig vannak. Ahol meg órákat kell sorban állni, az meg nem túl szórakoztató. A strandok üresek, csak a szörfözők ès a vitorlások vannak kint a vízen, ők nyilván èlvezik is. Ők vannak kisebbsègben.
Èn kèrem vissza a nyarat.

2017. júl. 14.

Recept borús időre

Vègy egy hajóbolond felesèget. (ez ugye èn vagyok) Tegyèl mellè egy hasonló hajóbolond fèrjet. (ez meg Balázs) Fejeld meg az egèszet három jófej ès a szülei hajóimádatát roppant türelemmel kezelő fiúgyereket (ők ugye Patrik, Erik ès Roland).
Ha ez mind megvan, sètálj el a helyi bahart pènztárhoz, ès válts oda-vissza jegyet a helyi kikötőből induló leghosszabb járatra (Balatonboglár-Balatonlelle-Balatonszemes-Tihany-Siófok) a Balaton legszebb, ès a felesèg által leginkább imádott hajójával (ez meg ugye a Szigliget).
Ha ez mind megvan, akkor sètálj el a kikötőbe, ès szállj fel a hajóra, ahol eltölthetsz három órát addig, amíg majd legközelebb szárazföldre lèpsz. Utazás közben csodálj meg minden vitorlást, minden kisebb hajót, integess a katamaránnak, ami Badacsonyba indul. Minden kikötőben kèszíts fotókat, ès jelentkezz be onnan fb-on, hogy az otthon maradt barátoknak, kollègáknak olyan legyen, mintha veled utazna.
Egy ebèd ès kisebb sèta erejéig lèpj ki a szárazföldre, majd ugyanezt az utat tedd meg visszafelé is.
Indulás után nyolc órával èrj vissza a kiinduló pontra, ès gondolj vissza az egèszre úgy, mint èleted egyik legjobb napjára.
Ès vègül...ha teheted, ismèteld meg minèl többször.

2017. júl. 13.

De jó volt

Az ilyen napokat is nagyon szeretem a nyaralásaink alatt. Igaz, hogy c terv lett ez a mai program, mert eredetileg Siófokra kèszültünk hajóval, de akkora szèl fújt itt a reggeli órákban, hogy a hajó nem indult. Gondoltuk, hogy akkor elmegyünk bobozni, meg majd mèg valamit dèlutánra kitalálunk, de a bob technikai okok miatt nem üzemelt.
Így kocsival útnak indultunk a már hagyományosnak mondható Balaton körünkre. Először Keszthelyen álltunk meg ebèdelni a mekiben, majd Badacsonyban megnèztük a hajóállomást, sètáltunk egy kicsit. Rèvfülöpön is cèlba vettük a hajóállomást, az idèn is megnèztük a balatoni nyár bejelentkezèseinek helyszínèt. Tihanyból komppal átjöttünk Szántódra, majd hazakocsikáztunk.
Akárhányszor jártunk is már ezen az úton, mèg mindig ugyanúgy imádom, lenyűgöz folyamatosan a tó ès a környèke.
Holnap pedig majd jöhet a hajózás.


2017. júl. 12.

Nem hagy

Ahogy telnek a napok, úgy vagyok egyre biztosabb abban, hogy a bácsival történt valami. Nem akarok a legrosszabbra gondolni, de sehogy sem tudom elhessegetni a gondolatot, hogy sajnos az is előfordulhat, hogy a bácsi már nincs itt többè.
Ezerfèle módon próbáltam az internet segítségével kideríteni, de sajnos mèg a nevèt sem tudom. Találtam ugyan egy helyi blogger bejegyzèsèben egy nevet, aki talán ő lehet, de a google nem a barátom ezügyben, ès nem talál nekem semmit a nèvre keresve. Igaz, magam sem tudom, mihez kezdenèk az információval, amit meg sem találok, de valahogy úgy vagyok vele, hogy a biztos rossz is jobb a bizonytalan semminèl.
Tartozik a bácsihoz egy nèni is, akit láttam már többször, de nem volt bátorságom megkèrdezni tőle, hogy mièrt nem jön már a bácsi a padra.
Egy biztos, nèlküle a strandon az a pad vègtelenül üres ès szomorú. Látom èn őt ott minden alkalommal, amikor ott vagyunk, de messze nem olyan ez, ahogy szeretnèm látni.
Ahogy telnek a napok, egyre gyakrabban kapom magam azon, hogy elbúcsúzom gondolatban tőle.

2017. júl. 11.

Most jó

Szerencsére a vihar tènyleg elkerült minket tegnap is, ès ma is. Remélem, hogy nálatok is rendben van minden.
Ma is jó napunk volt, igazi nyaralós nap. Strandoltunk, elmentünk a boglári Gömbkilátóhoz, ahol kigyönyörködtük magunkat, fotóztunk mindent, amit csak lehetett. A fiúk boboztak is, èn nem mertem bevállalni, ismerve a saját korlátaimat adrenalin túltengès esetèn jobb volt az úgy, hogy èn csak annak örültem, hogy őket láthattam.
A kis kiruccanás után megint strandoltunk, este pedig a tóparton pizzáztunk.
A pizzát le kellett járni, úgyhogy mèg a kikötőbe is elsètáltunk. Persze, nem kellett megbánnunk, mert akkora szerencsènk volt, hogy láthattuk a Szigligetet megèrkezni. Ha lehetne, akkor most megállítanám az időt. Bármeddig.







2017. júl. 10.

Ma már

Ma már azt is tudom, hogy van az a hőfok, amikor bizony nekem is melegem van. Ilyen volt ma ez a negyven körüli, amit dèlután nègykor mutatott a kocsi hőmèrője. (úgy, hogy nem a tűző napon állt) Ez az a hőmérséklet, amikor egy óvatlan pillanatban nyakig találom magam a Balatonban. 😊 Úgyhogy ma már a fürdőruhám egèsze vizes lett.
De a mai nap emlèkezetes lesz arról is, hogy sosem sikerült mèg ilyen rossz pácot választanom, ès emiatt így elrontani a saslikot. Azt nem mondom, hogy ehetetlen volt, de messze volt ez attól, amit szeretünk. Na sebaj, legalább most már azt is tudom, hogy milyet ne vegyek legközelebb.
Este jó nagy sètát tettünk mèg a kikötő környèkèn, isteni finom nutellás-banános csavart fagyit ettünk. A vihar, amiről a netes hírek szólnak, szerencsère minket elkerült (eddig)
Amúgy meg tudnám szokni ezt a lazulást, ès olyan jó, hogy mèg van idő rá.

2017. júl. 9.

Minden kívánságom így...

Legyen szó melegről, nyaralóidőről, legyen szó hajókról.. minden kívánságom így teljesüljön, mint ezek. :)
Ma, a Balaton átúszás meghozta nekem azt az elképzelhetetlen boldogságot, hogy láthattam a két, szívemnek nagyon kedves hajót együtt, egy kikötőben, váltani egymást. Az a látvány, ahogy ez a két csoda itt volt, ebben a kis kikötőben, mindent megért. Nem tudom tényleg, hogy mi ez a nagy rajongás bennem ezek iránt a hajók iránt, de simán bármeddig ellennék azzal is, hogy nézhetem, ahogy ki-be járnak a kikötőben. Szóval, a Balaton átúszás kapcsán itt járt Bogláron a Szent Miklós is, ami a Szigliget nagytesója, és ezzel már önmagában is kiérdemelte nálam a szívem másik csücskét. Nem tudom volt e már valaha is itt, ebben a kikötőben, mindenesetre fenséges látványt nyújtott. A legfenségesebbek együtt voltak, amikor Szent Miklós épp elmenőben volt már, a Szigliget pedig érkezett. Végigfotóztam az egészet, és annyira örültem neki, hogy délelőtt úgy mentem a strandra, hogy nem fürdeni készültem, hanem zsebre raktam a telefonomat. :)

A Szent Miklós érkezik, a Füred távozik

A Szent Miklós a balatonboglári kikötő "bejáratánál"

A Szigliget váltja a Szent Miklóst

Animáció a Szigliget érkezéséről (a google asszisztens csinál nekem ilyeneket)
A délutáni strandolás közben végignézhettem még egyszer ugyanezt immár telefon nélkül is, hogy jól belém tudjon égni minden pillanat. Nem is fogom elfelejteni, az egyszer biztos.
Azt csak remélni mertem, hogy nem utoljára láttam az idén a kedvenc hajómat.
És tessék.. estére valóra vált az álom, mert amikor a kikötőbe igyekeztünk banános-nutellás óriás palacsintát enni, akkor egy oldalpillantással megállapítottuk, hogy "jön a Szigliget". Muszáj volt megvárnom, hogy kikössön, minden pillanatát ki akartam élvezni, és meg akartam örökíteni.




Végre a helyén van. És remélem, hogy itt is marad. :)

2017. júl. 8.

Jó kis nap

Ma pontosan olyan időjárás volt, amilyet én szeretek, és amilyet rendeltem magunknak a nyaralás idejére. :) Igazi nyár volt, igazi hőséggel. :)
Ennek ellenére délután, strandolás után elmentünk Balatonfenyvesre a hosszú mólóhoz. :) Nekem még mindig nagyon tetszik, akármilyen viták voltak is körülötte. Igaz, én csak szimplán turista szemmel tudom ezt nézni, semmi mással.
A strandon ott is rengetegen voltak, mondjuk nekem az kicsit frusztráló lenne, hogy fekszem bikiniben egy járda mellett, ahol fel-alá járkálnak az emberek, de jó sokakat ez szemmel láthatóan egyáltalán nem zavart.
Nagyon finom limonádét ittunk a séta végén, még kicsit körülnéztünk a bazársoron, és már jöttünk is vissza. Itthon még egyszer lementünk strandolni vacsora előtt. Vacsorára Balázs grillkolbászt sütött, nekem csak a salátát kellett megcsinálnom mellé. :)
Az idén.. a bácsi hiánya mellett Szigliget hiányban is szenvedünk, mert még nem láttuk. Gondolom, holnap a Balaton-átúszás kapcsán majd csak megjelenik a kikötőben a többiek mellett ő is, várhatóan holnap úgyis igen nagy forgalom lesz itt Bogláron. :)
Jön valaki átúszni a Balatont?

Ebony and Ivory



2017. júl. 7.

Ma nem vállaltuk be

A mai remeknek ígérkező esti programunkat elvitte a zivatarlánc. Bár, fogalmazhatjuk úgy is, hogy mi nem voltunk elég bevállalósak, és amikor ideért az eső, akkor meggondoltuk magunkat, és nem mentünk át Füredre, ahogy azt terveztük. Helyette megálltunk Földváron, ott megvacsoráztunk, majd hazajöttünk.
Miután Balázs már ivott egy sört, menetrendszerűen kisütött a nap, és már bánhattuk is, hogy végül maradtunk. .) De sebaj, van még egy csomó időnk Füredre menni is, meg minden másra. Egy eső nem a világ..
És egyébként meg ma is voltam a Balatonban, ma is vizes lett a bikinialsóm, úgyhogy ezügyben az idén igazán remek a statisztikám. :)

A bácsit még nem láttuk az idén. Próbálok nem a legrosszabbra gondolni, hanem inkább arra, hogy talán csak a lányához közelebb költözött, vagy épp beteg szegény, és nem tud már kijönni a padhoz. De ahányszor a strandon járunk, mindig lesem, hogy mikor jelenik meg.. szomorú leszek, ha az idén nem láthatom. Annyira ide tartozik nekem.

2017. júl. 6.

Azért haladunk

Mára megérkeztünk rendesen. :) Az időjárás is, amit rendeltem magunknak. Előre is elnézést kérek mindenkitől, de ha rajtam múlik, akkor most még két hétig folyamatosan ilyen jó meleg lesz. Már csak azért is, mert ha ilyen idő van, akkor az azt jelenti, hogy saját magamat is túl tudom szárnyalni. És kérem szépen, én ma már bizony kétszer is benne voltam a Balatonban. Igaz, csak addig, hogy az bikini alsóm vizes lett, ennyi bőven elég volt nekem ahhoz, hogy lehűljek, de ez megtörtént, úgyhogy büszke vagyok magamra. Rögtön az első napon színem is lett, úgyhogy már biztosan nem megyek úgy haza, hogy ne látszódjon a fürdőruhám nyoma. :)
És persze, jártunk a kikötőben is, megnéztük a naplementét, mert anélkül itt ritkán telik el nap. :)
Láttuk a Kékszalag versenyzőit is, este a kikötőből elég jól lehetett látni, ahogy már mentek visszafelé.
Még egy kicsit nem hiszem el, hogy tényleg nem kell hétfőn dolgozni menni, és még egy csomó ideig nyaralunk, de már kezdem.. :)



2017. júl. 5.

Megjöttünk

Azèrt nem azt írom, hogy hazaèrkeztünk, mert most mèg annyira fáradt vagyok, hogy nem tudom mèg átèlni sem, megèlni sem rendesen ezt, amire annyit vártam. De pont erre jó az ilyen nulladik nap, hogy ilyenkor letudjam a ki-bepakolás mindensègèt, ilyenkor túlesünk a szokásos "biztosnemvagynormákisennyicuccbesemfèrakocsiba"morgáson, amivel kapcsolatban egyèbkènt mindig napokon belül kiderül, hogy "dejóhogyteeerreisgondoltál".
Ma mèg mindezt megspèkeltük azzal, hogy hajnalban dolgozni mentünk.
De persze azèrt az már most is nagyon jó, hogy holnap reggel, frissen, kipihenten itt fogunk èbredni. Biztos, hogy nem fogom megbánni ezt a mai fáradtságot, mert már addigra megtèrül a befektetett energia.

2017. júl. 4.

Egyik lábam itt

,de a másik már ott van a Balatonon. Nagyobbrészt lélekben már ott vagyok legalább egy hete, de inkább több. A facebook dobálja fel nekem a pár évvel ezelőtti emlékeket, ami mindig mosolyt csal az arcomra, és minden ilyennel egyre türelmetlenebbül várom már, hogy ott legyek.
Még teljes munkafegyelemmel képes voltam ma dolgozni, és holnap délelőtt is minden bizonnyal így fogok tenni, mert akad még tennivalóm. De már csak tizenegyig. Akkor hazajövök, leteszem a kártyámat, és a kulcsaimat a helyére, és megpróbálom teljesen elfelejteni a munkát egészen július utolsó hetéig.
Elképesztő ajándék ez, hogy ennyi időre el tudunk menni nyaralni, nem is tudom, valaha képes leszek e megfelelő mértékben kifejezni.

Holnap már a Balaton-partról jelentkezem. :)

2017. júl. 3.

Kicsi a világ

Olyannyira kicsi, hogy alig hittem a szememnek, amikor valamelyik nap Edit írt Egyiptomból, és elmesélte, hogy látta a ruhámat egy ottani kirakatban. :) És olyan kedves volt, hogy ott rögtön le is fotózta, hogy majd megmutathassa nekem, és ma elküldte emailben a fotót.

Én meg megmutatom nektek is.


Milyen jó, hogy ilyen ez a világ, tulajdonképpen sem határok, sem lehetetlen dolgok nincsenek ma már. :)

2017. júl. 2.

Már el is telt

Hipp-hopp, mire kettőt pislogtam, már el is telt ez a hétvége. Szinte minden belefért, aminek muszáj volt, nagyjából meg is vagyok elégedve magammal. :) Olyan, hogy teljesen elégedett lennék, ritkán van, úgyhogy ez már teljesen jó állás.
Az a legjobb az egészben, hogy holnap ugyan hétfő lesz, de pánikra semmi okom nincs, mert csak három napot dolgozom már a héten, és aztán nagyon sokáig nem fogok munkára gondolni. A kollégáim azért eszembe fognak jutni, mint mindig, biztosan lesz olyan is, aki majd ír nekem viberen, vagy messengeren, és lesz olyan is, aki fel fog hívni, hogy megkérdezze, hogy vagyunk, hogy telik a nyaralás. Ez így pont jó is lesz, mert gondolunk egymásra munkán kívül.
Van még azért bőven dolgom ebben a három napban is, maradt le egy-két dolog a rossmannban (nem lenne muszáj bevásárolnom, mert ott is van dm is, rossmann is, de csak az itteniben érvényes a kupon, amim van, akkor meg ennyit megér.)
Úgyhogy nagyon időm sem lesz azon morfondírozni, hogy mikor lesz már szerda délután, amikor hazajövök a munkából, mert pont úgy lesz, mint ezzel a hétvégével. mire kettőt pislogok, már megint eltelik három nap is. Nem bánom én, csak a nyaralás alatt álljon meg az idő. :)

2017. júl. 1.

Fürdőruha saga

Végtelen fejezetekkel rendelkező sztori, ami már tavaly kezdődött tulajdonképpen. Már akkor is nagyon időszerű lett volna lecserélni az évek óta "nyüstölt" (az engem ismerők tudják azért, hogy mit is jelent az én esetemben ezt a szót használni egy bikinire) darabra. Mit szépítsük, az idő, és leginkább a napfény erősen kikoptatta a színét, meg hát meg is nyúlott már egy kicsit, emiatt aztán olyan, mintha nagy lenne rám.
Nos, tavaly épp eleget sztoriztam róla, hogy hogyan nem sikerült vennem. Akkor azért, mert nem tetszett egyik sem, amit láttam. Egyik sem volt az, amire azt tudtam volna mondani, hogy na, ez az.
Az idén épp ezért szentül elhatároztam, hogy kicsit kevésbé leszek merev gondolkodású e téren, és megnézek más színűeket is, mint a rózsaszín. Meg is néztem. Ma két üzletben próbáltam vagy négyfélét. Jó, hát rózsaszínek voltak, de minden másban azért próbáltam kompromisszumot kötni. De hiába minden.. az a méret, ami elvileg a méretem lenne, mert egyébként is ekkora melltartót hordok, nagy volt rám. A bugyi része egyenesen akkora, hogy csomót kellett volna kötni rá, hogy rajtam maradjon. Az eggyel kisebbnek az alsója kicsi, a felsője még mindig kicsit nagy. Sebaj, gondoltam, külön van a felső meg az első, akkor lesz a felső még egy mérettel kisebb. Nos, az meg annyira kicsi, hogy a hátamon is mindenféle hájrétegek jelentek meg a pántok alatt-között. Majdnem sírva is fakadtam a próbafülkében a látványtól.
Amúgy is. ezek a próbafülkék kikészítenek. Hogy direkt olyan világítás van bennük, hogy az ember abban a szűk kis fülkében még inkább szembesüljön minden hibájával abban az egész alakos tükörben.
Az, ami eleve úgy volt, hogy egy méret az alsó és a felső, már kapásból hamvában holt ötlet volt, pedig az a mintás tetszett volna leginkább.
Szóval.. nem tudom, hogy az idén lecserélem e azt az ezeréves darabot, vagy még mindig abban fogok nyaralni. Jelenleg nem sok reményt fűzök, hogy sikerrel járok majd. :D De nem adom fel már a nyár elején. :)

2017. jún. 30.

Péntek

Az a jó a péntekekben, hogy (legalábbis mostanában) biztos lehetek benne, hogy másnap nem kell mennem dolgozni. Egy tökéletes világban úgy lenne, hogy soha, egyikünk sem megy sem szombaton, sem vasárnap, de tökéletes világ nincs. Legalábbis olyan nincs, ahol minden ugyanilyen lenne, és mégis megváltoznának azok a dolgok, amiket nem szeretek. :)
Ez a hétvége nem lesz a legpihentetőbb, mert rengeteg dolgom van, amit meg kell csinálni, el kell intézni, stb. stb. De lesz időm a láblógatásra bőven majd jövő hét közepétől, úgyhogy ezt simán beáldozhatom.

2017. jún. 29.

Már megint

Megint egy olyan csütörtök este van, amikor alig négy óra alvás után majd fel kell kelni, és menni kell dolgozni. Ez nem panasz, bár már most felnyögök a gondolatra, hogy milyen lesz hajnali négykor kelni. (és tuti, hogy nem is fog menni, csak majd hosszas könyörgés után)
Azzal biztatom magam ilyenkor mindig, hogy de cserébe milyen jó lesz majd holnap délután elmenni a fodrászhoz, és újra eltüntetni az ősz csíkot a hajamból, meg kicsit megritkíttatni, kicsit vágatni belőle, hogy majd újra lélegzethez jusson a fejbőröm.
És utána már kezdődik is a hétvége, amikor ugyan tengernyi tennivaló vár rám, de semmi gond.. már bőszen a nyaralásra készülünk. :)

2017. jún. 28.

Kihasználtuk

A mai nap minden percét.
Igaz, hogy reggel rettenetesen nehezen tudtam felkelni (csak kilenckor sikerült), és volt egy negyed óra is ébredés után, amikor azt gondoltam, hogy ez nem az én napom lesz.
De ezen túllendülve először elmentünk Erikkel beiratkozni az új iskolájába. Nem volt túl szerencsés a szervezés, mert iszonyatosan sok időt töltöttünk ott, gyakorlatilag háromszor álltunk sorba mindig ugyanazokat az adatokat elmondani, amiket kitöltöttünk papíron is. Majdnem három óra volt az egész tortúra, és ott is volt olyan ötpercem, amikor úgy éreztem, hogy én ezt nem bírom ki, mindjárt össze fogok itt rogyni. Nem is melegem volt, mert izzadni egyáltalán nem izzadtam, de olyan szomjúság-érzésem volt, hogy majd' belepusztultam.
Ez után jött a következő kör intéznivaló. Patrikkal kellett Székesfehérvárra menni, hogy a diákmunka szövetségnél aláírjuk a szerződését. Nekem is alá kellett írnom, mert még nincs tizennyolc éves. Itt is eltöltöttünk a papírmunkával egy kevés időt, de ekkor már tudtam, hogy amint ezen túl vagyunk, már tök jó lesz innentől minden a nap hátralevő részében.
Mert még délelőtt, valamelyik sorbanállás közben megbeszéltük Balázzsal, hogy Fehérvártól már csak egy "ugrás" a Balaton, menjünk. :) És mentünk. :) Mondhatjuk úgy, hogy tartottunk egy nyaralási főpróbát, mert megnéztük magunknak a strandot, a fiúk fürödtek egy jót, ettünk egy fagyit, majd aztán a naplementében átmentünk komppal Szántódról Tihanyba, hogy onnan este tízre érjünk haza.
Minden percét imádtam az egész napnak, mert abszolút gondtalanul együtt voltunk, azt csináltuk, ami épp eszünkbe jutott. Ilyen nagyon ritkán van, mindig mindent ki kell logisztikázni, hogy beleférjen, mindenkinek jó legyen. :)

2017. jún. 27.

Mikor lesz már hétvége?

Ahogy számolom visszafelé a nyaralásig hátralévő napokat, úgy vagyok egyrészt egyre izgatottabb, és reménykedőbb, másrészt meg egyre fáradtabb. Ma már voltak olyan holtpontjaim agyilag, hogy magam is igencsak meglepődtem rajta.
Nagyon jókor jön most ez a holnapi beiratkozás, és hogy nem kell menni dolgozni, mert képtelen lennék négykor felkelni szerintem. Na jó, valahogy csak megoldanám, de sokkal jobb ez így.

Ja, és azt el sem meséltem, mert tegnap a bizonyítványokkal voltam elfoglalva, hogy tegnap este futottunk egy kisebb kört Patrikkal. Az, hogy ő simán egy féltávot rám vert, egyáltalán nem meglepő. Az, hogy én konkrétan azt éreztem az utolsó métereknél, hogy biztos meghalok, az viszont meglepő volt. Mert tudom én, hogy nem vagyok valami fitt, de hogy ennyire ne legyek az, az elég gáz... Azt nem mondom, hogy rendszeres futásra adom a fejemet, de lehet, hogy néha-néha ráveszem magam. Hátha lesz ebből a puding-állapotból valami más is. :D

2017. jún. 26.

Bizonyítványok

Megmutatom, akkor is, ha nem feltétlenül kell(ene) mindenre büszkének lenni. Én mégis büszke vagyok mindegyikre egyformán.

Patrik (11.osztály)

Magatartás: jó
Szorgalom: jó
Magyar nyelv: jó
Irodalom: jeles
Angol nyelv: jeles (és az emelt szintű érettségi is jeles lett)
Német nyelv: közepes
Matematika: jó
Történelem: jeles
Biológia: közepes
Fizika: közepes
Művészetek: jó
Testnevelés: jó
Hit-és erkölcstan: jó
Földrajz fakultáció: jeles
Történelem fakultáció: jeles

Erik (8.osztály)

Magatartás: rossz
Szorgalom: hanyag
Magyar nyelv: elégséges
Irodalom: közepes
Történelem: közepes
Angol nyelv: jó
Matematika: elégséges
Informatika: jó
Fizika: közepes
Biológia: elégséges
Kémia: közepes
Földrajz: elégséges
Ének-zene: közepes
Rajz: közepes
Technika: közepes
Testnevelés: jó
Hit-és erkölcstan: jeles

Azért itt hozzátenném, hogy én nem felejtettem el, hogy ez a gyerek a kettes magyarjával és a kettes matekjával az évfolyam második legjobb felvételijét írta.

Roland (5.osztály)

Magatartás: jó
Szorgalom: jó
Magyar irodalom: közepes
Magyar nyelv: jó
Történelem: közepes
Angol nyelv: jeles
Matematika: jó
Informatika: jeles
Természetismeret: jó
Ének-zene: jó
Rajz: közepes
Technika: jeles
Testnevelés: jeles
Hit-és erkölcstan: jeles
Tánc-és dráma: jó

Az irodalom jegy az olvasónaplón múlt, amit nem csinált meg. :D Én meg úgy vagyok vele, hogy bánja kánya.. a rajzot nem értem.. ennek a gyereknek hármast adni? Aki olyan rajzokat készít, hogy csak lesünk?

2017. jún. 25.

Semmiség

Hú, de nagyon meg fogom én ezt bánni holnap hajnalban. Mármint hogy még nem alszom. Azt már most lehet borítékolni, hogy legalább kétszer fogok stikában még öt-öt percre visszabújni a takaró alá, hogy aztán egyszer csak rémülten felugorjak az ágyból, hogy atyaég, Balázs mindjárt itt hagy. :D :D
Ennek ellenére sosem vagyok képes rá, hogy időben lefeküdjek. És különben is, most már úgy vagyok, hogy szépen számolgatom, hogy a nyaralásig már nem is kell olyan nagyon sokat dolgozni. Két délelőttös nap, egy szabi, egy délutános nap, egy délelőttös nap, két hétvégi nap, és utána már csak három délutános nap. :) Ez így nagyon jól hangzik. :)
A bizonyítványokat nem felejtettem el egyébként, és az idén sem marad el, csak megint elfelejtettem Patriktól elkérni, fejből meg azért nem tudom a jegyeket, kell a puska.

És remélem, ma kicsit mindenki fellélegzett, akinek melege volt. Esett is, le is hűlt valamennyire, szóval ... holnaptól meg készüljetek... :D

2017. jún. 24.

Elballagott

Jó pár éve várok/várunk már erre a napra Erikkel kapcsolatban. Annyi sok minden nem úgy sikerült, ahogy azt megérdemelte volna, hogy semmi olyan érzelem nem maradt bennem a végére, amitől tudnék csak a jóra emlékezni. Mert persze, az is volt azért ennyi év alatt.
Így aztán ma majdnem sikerült teljesen felülmúlnom önmagam, és egy könnycseppet sem ejtenem, de végül, amikor Erik egyik osztálytársának az anyukája lépett oda hozzám, hogy elköszönjön, csupa könnyes szemmel, akkor aztán nálam is eltört a mécses. És még ezek után az osztályfőnöke is sírásra görbülő szemmel készült elköszönni... Szóval, a végén azért mégis..
Ettől a kis közjátéktól eltekintve azért leginkább csak örültem a fiammal együtt. Azt kívánom neki, hogy tudja elfelejteni, vagy ha azt nem is, tudjon inkább építkezni ebből, amit itt átélt, és leginkább pedig, hogy a sors kárpótolja őt felejthetetlen és fergeteges középiskolás évekkel.

Ahogy érezte... :)

Utolsó kézfogás
Virágok
Mert nála így van ez.. fele-fele...

Torta
És végül.. vagyok olyan elvetemült, hogy megmutassam, végül felvettem az új, rózsaszín ruhámat, pedig még tíz perccel indulás előtt majdnem átöltöztem (köszi Eszter a biztatást)