Hálaadás

Amerikában ma ünnepelték a Hálaadást. Én magamban is megtartottam ma is. Nem sütöttem pulykát, főleg nem olyan töltelékest, mint amit ők szoktak ott olyankor, meg nem is vertem nagydobra, de azért számba vettem, hogy mi mindenért mondhatok hálát az idén is.
Elsősorban a családomért. Soha nem tudok eléggé hálás lenni sem a férjemért, sem a fiaimért, és egyáltalán azért, hogy ők vannak nekem. Hogy pont ők, akik mind a négyen egytől egyig hősök, és nagyon jó emberek.. a legjobbak, akik lehetnek. :)
Hálás vagyok az otthonomért, és mindazért, amit jelent nekem az, amikor hazajövök, és belépek.
Hálás vagyok az érzésekért, amik itt körülvesznek, amikor körülnézek, amikor teszek-veszek, és látom magam előtt azt az összes munkát, és energiát, amit beletettünk.
Hálás vagyok a munkámért, és mindenért, amit a munkám során megtapasztalok. A pozitív érzések pont ugyanúgy visznek előre, mint a negatívak.
Hálás vagyok a munkatársaimért. Azokért különösen, akik nap mint nap velem együtt gondolkodnak, velem együtt tesznek azért, hogy minden úgy menjen, ahogy azt várják tőlünk, de azokért is, akik néha gáncsoskodnak, mert miattuk vagyok képes mindig újragondolni mindent.
Hálás vagyok az egészségemért, és ez nem feltétlenül itt van sorrendben, ahova most került, hanem sokkal előrébb.. hiszen megtapasztaltam a másik oldalát is mindennek.
Hálás vagyok minden egyes napért, amit úgy tölthetek el, hogy csak apró, hétköznapi gondjaim vannak.
Hálás vagyok érte, hogy nincs befizetetlen csekkünk.
Hálás vagyok az életemért.. hogy ilyen, amilyen. :) Még akkor is, ha néha vannak kicsit keserédesebb, fáradtabb napjaim is, akkor is minden jó így, ahogy van. :)