Húsz évvel ezelőtt

Ezen a napon került az ujjamra a jegygyűrűm. :) Akkor még elképzelni sem tudtam szerintem, mi minden vár még ránk, most meg kicsit nehéz is visszaidézni már, hogy milyenek is voltunk akkor. Persze, emlékszem a napra, itt van az orromban a liliomok illata, amik a virágkosárban voltak, amit kaptam. Emlékszem mindenre, ami akkor este történt.
Ahol az akkori vacsorát ettük, most Patrik és Roli szobája van. :) Ahol megkérték a kezemet, az a hely majdnem teljesen érintetlen, épp csak a boltív szűnt meg. :)
Pedig épp tegnap mondtam azt Balázsnak, hogy nincsenek ilyen típusú nosztalgiáim a lakással kapcsolatban. Erre kiderül, hogy mégis van. .)
Az biztos, hogy akkor még csak reméltem, amiben azóta részünk van. Azt reméltem, hogy mindig ugyanúgy fogjuk egymást szeretni. Ez valóra vált, és ez így tökéletes is.
Minden, ami nehézséget okozott, vagy fog, megoldandó probléma csupán, amit meg is szoktunk oldani. Néha könnyebben, néha kicsit nehézkesen. De könnyű így minden, hogy még mindig ugyanúgy szeretjük egymást, mint két évtizeddel ezelőtt.