, hogy decemberben semmi olyat nem fogok írni, ami szomorkás. Meg olyat se, ami nagyon elgondolkodtat. Aztán most itt ülök, és azon gondolkodom, hogy akkor mit írjak? Valamiért a legtöbb belőlem fakadó gondolat kicsit szomorkás felhangú és elgondolkodtató. Most ezt így olvasva... elég fárasztó lehetek. :D De tényleg, fogalmam sincs, miről is írhatnék, főleg egy olyan időszakban, amikor mondhatom, hogy "világomban minden rendben van." Szeretek, szeretnek, örömet szerzek, örülnek, sírnak, megvigasztalok, ilyenek... Pont jó minden, ahogy van. Néha előbukkan a kisördög, és jön a mindenféle vágyakkal, vágyálmokkal, de hamarjában elhessegetem, hogy mostaztán hagyjon békén, mert most én ebbe nem érek rá belesüppedni. Különben is, annyit vágyakoztam már, hogy már elég is belőle. Ha úgy van, hogy megérdemlem, úgyis eljön az idő, hogy a vágy testet öltsön. Ha meg nem, hát akkor nem. Aztán marad ez a pont jó állapot. A tökéletesség amúgy is a lehető legtökéletlenebb állapot. Mert milyen lehet már, amikor valami tökéletes? Akkor se cél, se motiváció, csak úgy vagyunk? Szóval, a tökéletesség unalmas egy valami lehet.
Egyébiránt pedig holnap reggel oltásra viszem a legnagyobbat, amin a középső jól besértődött, mert neki meg fáj a foga, de az "senkit nem érdekel". Ez utóbbin jól meglepődtem, mert közvetlenül a senkit nem érdekel megjegyzése előtt kettő perccel hangzott el először ez a fogfájás dolog. Megnéztem, nincs rossz foga, de szerinte minimum ki kéne operálni vagy három fogát, lehetőleg azonnal, de leginkább holnap iskola helyett. Mert "jó a Patriknak, hogy oltást kap". Ezt majd úgy három év múlva az orra alá dörgölöm. :D
Mikulás pedig jó fej volt, hozott kutyás könyveket, meg csokit is, és még az a beyblade aréna sem maradt el. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése