Csillag született

Ma este.
Nem néztem a legelejétől a műsort, mert nem bírom azokat a nagyon kezdeti szárnypróbálgatós-kiesős dolgokat benne. Akkor kapcsolódtam csak be, amikor már a döntősök voltak a műsorban. Vagy nem is tudom, mi is volt a hivatalos megnevezésük, lényeg a lényeg, tizenakárhányan voltak. De Ő valahogy az első pillanatban elrabolt. Nem azért, mert olyan szépfiú lenne, vagy mert olyan lehengerlő személyiség. Egyik sem. Inkább olyan kis szürke, ha a külseje alapján kell ítélni, púpos is, a feje is többnyire lefelé lóg. :) Nem is azért, mert olyan csudafülem van, hogy meghallom azokat a hangokat, amik olyan tökéletesek. Egyszerűen azért, mert hallottam énekelni, és beleborzongtam. Azonnal és végérvényesen megszerettem, és drukkoltam neki.
Nem mondom, hogy kicsit sem voltak szimpatikusak a többiek, mert ez nem igaz. A bad boyz-os fiúk ugyan nem igazán jöttek be, mert nekem kissé "nyálasak" lettek attól a folytonos vetkőzéstől, bár készséggel elismerem, hogy bizony, van mit megmutatniuk. Szabolcs szimpatikus volt, mert önerőből érte el, amit elért, nem semmi az internetről tanulni táncolni, és eljutni ide, ahova. André egyszerre volt számomra borzasztó és lenyűgöző. Borzasztott, hogy ez a hang férfiból jön (ehh.. azért mégis vannak előítéleteim?), és csodáltam is érte, hogy EZ a hang egy férfiból jön. Mégsem jött be, mert az opera nem az én világom. Robi mosolyogtató, és csodálnivaló a maga kitartásával, és életvidámságával, mégis.. azt gondoltam már igen hamar, hogy épp ezért nem nyerhet.. mert felvállalta mozgássérült voltát, és olyan "szánalomszaga" lenne, ha még meg is nyerné. És hát.. ez a freestyle rap jónak jó, és szerez vele vidám perceket, olykor szájtátva hallgattam, de nem az a műfaj, aminek rengeteg rajongója lesz.
István pedig különbözött mindenkitől abban, hogy épp az volt, akitől énekelt. Megállta a helyét Freddie Mercury-ként, Kaszás Attilaként, Demjén Ferencként és Máté Péterként is. És ahogy énekelni kezd, mindig más valaki lesz belőle. Olyankor nem az a kis púpos, szomorkás teremőr, hanem akkor valaki, akinek száll a lelke kifelé a hangokkal, és simogat, és borzongat, és belekönnyez. Ő is, és vele együtt még sokan.
Nagyon izgultam ma este, hogy vajon mások is így gondolkodnak e, ahogy én? Vajon mennyire fontos az, hogy valaki őszintén, és érzelmesen énekeljen?
És fontos. És ma este Csillag Született Tabáni István személyében, aki úgy gondolom, abszolút megérdemelten kapott mindent, ami ezzel jár, és őszintén kívánom neki, hogy tudjon együtt élni mindezzel. Nem utolsósorban pedig hogy énekeljen jó sokat még, hogy kedvünkre borzonghassunk, és könnyezhessünk. :)