Adventi mese III.

A kis manólány azzal a mosollyal ébredt reggel, ahogy elaludt. Álommanók jól végezték a dolgukat, mert nagyon szépet álmodott, egy babával, aki a Mikulás kezében életre kelt, és végül még igazi otthont is talált neki.
-Lili, mit fogsz ma csinálni?- kérdezte reggeli közben az anyukája
-Ó, mamikám ne aggódj miattam. Annyi izgalmas dolog történik ilyenkor a városban, majd benézek mindenhova.
-Gyere el hozzánk is, megnézheted, hogyan készülnek a vonatok- mondta az apukája, felpillantva a mézes pirítós fölül.
Lili mosolygott csak. Tudta ő, hogy hova fog menni, és mit fog megnézni, hiszen a fiókjában ott lapult a pontos terv a következő napokra. Emlékezett rá, hogy mennyi ideje van, míg Mikulás útra kel, és arra is emlékeztette magát, hogy el ne felejtse majd meglátogatni a rénszarvasokat is úgy két-három naponta, mert különben mindenki megfeledkezik róluk.
Reggeli után a család útra kelt, mindenki a maga feladatára. Lili először egyedül maradt otthon, ami egy manógyereknél igazán nem szokatlan dolog. Itt nem volt semmi veszélyes dolog, nem kellett aggódni, hogy rosszat csinál. Azért sem aggódtak soha a manógyerekek szülei, hogy esetleg sokáig nézik a tévét. Az ugyanis nem volt. Semmi szükség nem volt rá egy olyan világban, ahol mindenki játékot csinált mindenből, ahol minden manómamának kész mesekönyvek voltak a fejében, ahol minden manópapa azonnal tudott játékot javítani, vagy épp készíteni akár két szalmaszálból is. Lili sosem élt máshol, így el sem tudta képzelni, hogy másképp is lehet. Pedig hallott már történeteket róla, hogy a földi gyerekek milyen rosszul élnek. Sokan csak a számítógépekkel játszanak, amit az idén Marcel és Ted szerelnek nekik. Sokan egész nap ülnek a szobájukban és tévét néznek. És ami a legszomorúbb, nagyon sok gyerek nem is vigyáz azokra a játékokra, amik itt készülnek. Egyszer hallott egy rémtörténetet egy kisfiúról, aki darabokra törte a kisautót, amit Ben készített nagy-nagy szeretettel, mert véletlenül összekeverték a színeket, és piros helyett kéket kapott. Azóta Ben nagyon odafigyelt a listára, amit kapott, mert akkor nagyon beteg lett egy hétig. Az összes tündérmama őt gyógyította.
Lili kézbe vette a listáját, és megnézte, hova is kell mennie először. Mosolyogva indult el a Babagyár felé, ahol már járt egy párszor, és ahol most is nagy szeretettel fogadták, pedig mindenki nagyon szorgalmasan dolgozott. Kis kezek, lábak, és testek hevertek mindenhol. Lili kicsit megszeppenve nézegette egyiket-másikat. Volt ott soványabb, kövérebb baba. Volt fehér bőrű, barna bőrű, puha testű. Volt, amelyik arra készült, hogy majd sétálni is tudjon. És volt sok-sok olyan baba, aki alvósbabának készült, így rongyból varrta Karen néni, akinek nagyon szép cérnái voltak, és mindentlátó szemüvege. Lili többször átnézte a babák testeit. Nehezen tudta elképzelni, melyiket is szeretné ő a legjobban. Aztán eszébe jutott az álma, és arra koncentrált, hogy annak a babának válasszon megfelelő kezet, lábat, pocakot. Ahogy sétálgatott az asztalok között, egyszer csak meglátott egy félkész babát a földön heverni. Lehajolt, hogy felvegye, és visszategye az asztalra a többiek közé, amikor Liza megállította:
-Lili, azt ne tedd oda vissza. Ebből nem lesz itt baba.
-De miért nem? -kérdezte Lili értetlenül
-Azért, mert túlságosan nagy lett. Akkora, mint egy kisbaba a földi gyerekek közül. Mi pedig kisebbeket csinálunk, látod? -azzal Liza odatett mellé egy másik félkész babát, és tényleg sokkal kisebb volt.
-Akkor ezt nekem adod? -kérdezte Lili reménykedve
-Persze, vidd csak.
Lili boldogan masírozott kifelé. A babát a kabátja alá dugta, és máris érezte, hogy nagyon szép baba lesz belőle. A szíve majd kiugrott a helyéről izgalmában. Annyira szerette volna, hogy sikerüljön, amit eltervezett. Annyira szeretett volna örömet szerezni valakinek, hogy már-már belefájdult a szíve.
Elhaladt a nagy Karácsonyfa mellett, felnézett, és épp meglátta, ahogy az egyik ág közepén előbukkant egy fényes csillag.
Lili elmosolyodott, ahogy meglátta. Annyira boldog volt, hogy legszívesebben világgá kürtölte volna, de nem szabadott. Titkot kell tartania, és a manók ebben jók. Így aztán hazament, és a babát jól elrejtette a szobájában.