Így érzem magam mostanában

Nem tudom, mitől, de mostanában sokkal érzékenyebben reagálok mindenféle időjárás-változásra, vagy akár csak fáradtságra, mint bármikor ezelőtt. Illetve na, hát ráfoghatom az "öregedésre", de azért öregnek igazán nem érzem még magam. Csak néha.
Mégis, olyan ijesztő tud lenni, hogy már nem tudok legyinteni egy-egy fejfájásra, vagy épp szédülésre, mert ha fáj, vagy épp forog, akkor bizony úgy istenigazából. És rákényszerít arra, hogy megadjam magam, és lefeküdjek, vagy épp csak leüljek. Rosszul érint, mert ez eddig nem volt rám jellemző. Gyakorlatilag gyerekkorom óta fejfájós vagyok, így bőven volt időm hozzászokni, és ettől még ugyanúgy csinálni mindent. De most, mikor ott tartok, hogy a negyedik(féle) fájdalomcsillapító sem akar hatni, és már a vízre sem bírok ránézni sem, akkor bizony még ha épp leszakadni készül a plafon, akkor is le kell feküdnöm minimum tíz percre, de nem ám akárhogy, hanem tök mozdulatlanul. És még ez sem lenne akkora gáz, kivéve azokat a heteket, mikor gyors egymásutánban minden nap eljátszom ezt. Az igazán nehéz dolog az, hogy ha úgy istenigazából felidegesítenek, akkor úgy elkezdek szédülni, zsibbadni, hogy félelmetes. Nem kevésszer rángatózik ilyenkor önkéntelenül a szám jobb sarka is, ami szintén ijesztő. Mértem már miatta vérnyomást, de nem magas még így sem. A legmagasabb, amit mostanában mértem magamnak négy kávé után 120/75 volt. Abba ne menjünk bele, hogy mennyi lehetett a kávék előtt. :D
És még ez is lehetne az a kategória, amit félvállról is vehetnék.. ha nem kapnám magam folyton azon, hogy figyelem magam. És ez a legrosszabb, amit tehetek. Mert túl azon, hogy már magamnak azért bevallottam, hogy mindennek ellenére mégiscsak félek én attól a rohamtól, nem jó ez, mert uralkodik rajtam a mindennapjaimban.
Mert a frontok jönnek-mennek, újabban mindet meg is érzem, és egyik sem tesz jót. Gondolom az állandó figyelés miatt abszolút kölcsönhatásban is van a két dolog. Ami a legjobban "bánt" ezzel kapcsolatban, hogy teljesen rányomja a hangulatomra is a bélyegét. Mert most épp nem is annyira érdekel sem a takarítás, sem a sütés-főzés, csak csinálom, mert muszáj. És közben figyelek, minden idegszálammal, és a legkisebb jelre bepánikolok... :( Ez van... de reménykedem, hogy a téli szünetben én is pihenhetek.. és akkor a január tök jól fog kezdődni. :)