Még mindig csak úgy kutyafuttában van időm. Pedig van két mese-folytatás piszkozatban, meg még egy csomó minden más a fejemben kavarog, de egyszerűen nem tudok semmire sem elég időt szakítani. Gondolkodtam, hogy mit is rontok el, de nem jutottam eredményre, így inkább abbahagytam a gondolkodást (még a végén megárt).
A múlt hét maga volt a káosz és rohanás. Volt egy csomó elintéznivaló, meg sütni kellett (ja, kellett, mert hülye módon nem tudok nemet mondani soha).
Mikulás-szemmel több órát töltöttem a játékbolt-kreatív bolt-könyvesbolt között, és hihetetlen ugyan, de semmit nem vettem. Többször megvizslattam, majd visszatettem azt a bizonyos tech deck izét, amit úgy szeretnének, de nem bírtam magam rávenni, hogy ezért a kis marhaságért pénzt adjak. Könyvet tudtam volna venni úgy egy raklapnyit, annak csak az szabott határt, hogy annyit épp nem szántam erre a célra fejenként, amennyibe egy-egy könyv került volna. Vagy ha nem könyv, akkor ismeretterjesztő kártya. Vagy épp valami kreatív dolog, mert mostanában azért felütötte nálunk a fejét a rajzolás, a hajtogatás, ragasztás. De színes ceruzát csak 3600 Ft/12 db áron találtam épp, az meg hát hogy is mondjam, nem az a kategória, amivel itthon firkálgathatnának. Szóval, mindenben találtam valami kivetnivalót. És tudom, hogy ebben vastagon benne van az elmúlt 10 év összes ilyen tapasztalata, mármint hogy mennyi olyan dolog van, ami igazán felesleges pénzkidobás. Így aztán hazajöttem üres kézzel. És mardosó bűntudattal. Mert hát anya az ilyen, aki nem szerzett be semmi ablakbavalót? Rettenetesen elfáradtam péntek estére, olyannyira, hogy rám egyáltalán nem jellemző módon kilenckor elaludtam a kanapén. Szombaton még mindig nem volt semmi Mikulás-puttonyba való... de még csak ötlet sem. Persze, hogy a dolog igazán élvezetes legyen még őrületes fejfájás is kínozott, és persze, hogy a lidl közepén sikeresen összevesztünk életem párjával is.
Na de aztán azért került az ablakba valami, rengeteg gyümölcs, meg édesség is... És kaptak még egy sütis könyvet, meg kötényeket, meg mindenféle sütéshez való cuccot a húgomék Mikulásától, amitől (tudom, bunkó vagyok meg minden) nem igazán repestem az örömtől. Meg kaptak azért színes ceruzát is a Mama Mikulásától, úgyhogy az idén is tele volt az ablak. Ők örültek, és ez a lényeg. Semmi más nem számít. :)
Bámulatos továbbra is, hogy a legnagyobb is mennyire hisz még mindig. :))
Ma pedig folytatom a sütigyártást, épp kedvenc bőrgyógyászunknak, aki 10 év alatt igazán családtaggá vált nálunk. És miután tegnap névnapja is volt, meg ma időpontunk is van hozzá, hát ma meglepjük. Mert szeretjük. Meg mert meglepetést szerezni jó. :)
Ezen kívül pedig megpróbálok ma kicsit visszavenni a lendületből, mert sok lesz a jóból már. Tegnap este is szédültem, és zsibbadtam, és megint nem tudok aludni sem... úgyhogy kicsit lazulni kell(ene).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése