Olyan mérhetetlenül lusta vagyok mostanában, és annyira unom már magam érte, hogy szörnyű. Egyszerűen semmihez nincs se kedvem, se türelmem, se kitartásom. Nyakunkon a karácsony, és még se ajándékok (na jó, kettő már megvan), se nem tudom, mit süssek, mit főzzek, meg semmi. És néha ugyan elgondolkodom rajta, de annyira nem is izgat. Ez a nagyobb baj. Egyik részem várja, hogy holnap akkor -így a véghajrában- eljussunk vásárolni, a másik részem meg legszívesebben átaludná a napot. Mert már tudom előre, hogy ott fogunk vitázni az in......r kellős közepén, mert a párom majd drágállja a játékokat (amiben igaza lesz), és kifejti, hogy nem csak akkor karácsony a karácsony, ha mindig játékot kapnak, meg majd összevitázunk rajta, hogy minek sütök kettőnél több félét, a többi apróságról nem is beszélve. A tömegtől meg már előre iszonyodom. Újabban megint rettenetesen zavar, ha várnom kell, vagy ha nem tudok lépni sem az emberektől.
El kéne végre döntenem, hogy mivel kívánunk kellemes ünnepeket az óvó néniknek, és a tanító néniknek. Persze, ez nem egy kötelező dolog, mégis úgy érzem, annyira mindannyian a családunk részei, hogy legalább egy jelképes aprósággal meglepjük őket. Általában sütivel, vagy bonbonnal (s.k.) szoktuk. Ötleteim voltak már, de arra is lusta voltam, hogy nekiálljak. Jó, persze, az utolsó pillanatban nekiugrok majd, és kész is lesz, csak mégis olyan fura az egész. Nem ilyen szokott lenni.
Hogy aztán mennyire zavar be a képbe az örökös időrohanás, amiről már sokszor értekeztem, azt nem tudom, mindenesetre ez a november-december ez maga az őrület e téren. Mert mire észbe kaptam, hogy már december van, addigra már jött a Mikulás. És még akkor azt gondoltam, hogy nem lesz itt semmi gond, még egy csomó idő van mindenre. Aha.. csak azt kihagytam a számításból, hogy soha nem jut semmire sem elég belőle. Mert vegyük csak sorra, mivel tengetem ráérős és láblógatós napjaimat.
Reggel nagyon nehezen kikászálódok az ágyból, mintegy hat, maximum hat és fél óra alvás utána. Ezután másfél (jóesetben), vagy két órám azzal telik, hogy minden gyerekem eljut iskolába, óvodába, megfelelő munícióval, védőfelszereléssel, miegymás.. Aztán eltelik egy jó félórám azzal, hogy rendbe teszem a konyhát a reggeli készülődés nyomaitól. Ezután jól megérdemelt reggelimmel letelepszem a gép elé, olvasok, írok, meg ilyenek. Úgy egy óra önfeledt semmit tevés után nekilátok összepakolni a gyerekszobát, meg elindítani a mosógépet, meg ilyesmi.. Mire újra az órára pillantok, addigra már a tizenegyesen van a nagymutató, és még fogalmam sincs, mit főzzek. Innentől a következő két óra ezé a projekté.. kitalálni, beszerezni, megcsinálni, megenni. De van mikor az utolsó fázis csak két óra körül történik. Aztán már csak épp annyi idő van, hogy elpakoljam az edényeket, és indulhatunk a gyerekekért, meg bevásárolni. Felszedjük a két iskolást a suli előtt, aztán bemegyünk a s..r-ba, meg a pékségbe. Mire hazaérünk, háromnegyed négy, rendszerint kipakolni sincs időm a szatyorból, és indulhatok az oviba legkisebbemért. Ez is egy fél órás program, pedig az ovi a szomszédban van. De mindig van mit megmutatni neki, vagy épp befejezni való játék, és akkor még az öltözködésről nem is beszéltem. Szóval, negyed öt táján hazaérünk, akkor kipakolom a vásárolt cuccokat, és -miután a nagyobbak már épp éhen akarnak veszni- hát csinálok nekik valami uzsonnát. Mire ezután is elpakolok, már öt körül jár a mutató, és még a mosott ruhák a kosárban vannak, nem a szárítón. Egy órával később a mosott ruhák helyét a kosárban felváltják a megszáradt ruhák, és én újfent kaját gyártok, ezúttal nemsokára munkába induló páromnak. Hétkor ő elmegy, én maradok a három gengszterrel. Ilyenkor általában még kikönyörögnek egy joghurtot, megesznek egy-két kiló mandarint, vagy épp csak a felét, mert banán is van itthon.. Én engedélyezek magamnak némi netezési időt, hogy aztán meg is bánjam hamar, mert ha nem állok ott a gyerekeim mellett, akkor ugyan nem indulnak el fürödni. Na, és mikor már mindenki pizsamában, akkor jut idő azokra a dolgokra, amik napközben nem fértek bele. Úgymint süti sütés, vagy recept-keresgélés ajándékhoz, meg ilyenek.
Nem tudom mit csinálok nagyon rosszul, de valamit biztos. Mert különben nem így állnánk most ajándékokkal, mint most. Vagy ez nem is rajtam múlt? Mit tudom én...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése