Tegnap a nagy kő legördült végre. Mert azok után, hogy reggel nyolckor lefújtuk a tervezett bevásárlásunkat, azután fél egy tájban újra napirendre került a dolog. A kettő közötti időpont alvással telt a páromnak, bár én is csempésztem egy fél óra fekvést, alvást a délelőttömbe. Szóval, végül eljutottunk. Egyikünk sem nagy kedvvel ment, inkább olyan "túl kell lenni rajta" hangulatban. Eleinte nem is találtuk meg az összhangot, mert ami engem érdekelt, az őt nem, és fordítva. De végül, úgy az első óra végére már egészen jól boldogultunk együtt, és egész jól telt meg a kocsi. Igaz, akkor még csak leginkább ennivaló volt benne, és nem pedig faalávaló, de eddigre már egész jól szórakoztunk is a viszonylag kihalt áruházban. Igaz, rutinosan oda mentünk, ami még annyira friss, hogy még simán az újszülött-kategória. Jó volt ráérősen válogatni a fűszerek között, meg megnézegetni ezt-azt, amit ugyan nem vettünk meg, mert "ki ad kétezerötszáz pénzt egy húsvilláért", meg "eddig is megvoltam a négyezres pénztárca nélkül". A babaholmik között azért kissé elérzékenyültünk mindketten, mert "emlékszel, mennyi ilyet vettünk?" (sütőtökös bébiétel), meg "nézd, ilyen zoknija volt a fiúknak is". Meg hát ott minden olyan icipici, és puha, és simogatnivaló, nálunk meg már mindenki olyan nagy, és annyira nem is örülnek a simogatásnak sem (mindig). De azért ezen is túl tettük magunkat, és szép lassan közeledtünk a lényeg felé.. ahol a játékok voltak. Első pillanatokban ismét a szörnyülködésé volt a főszerep... mert .. hát.. na. Az egy dolog, hogy mi mennyibe kerül, komolyan mindig az utolsó, amit megnézek, az árcimke. De valahogy engem mindig elborzaszt az a rengeteg haszontalan dolog, amivel el kéne halmozni a gyerekeinket. Az interaktív mesélő maciról már hallottam, de azt hittem, csak viccelnek. És nem.. tényleg létezik. Mesél. Mesét. És interaktív is, merthogy frissíthető az internetről. Király. Mégis maradnék én a mesélő ráérő időmben, bevállalva azt is, hogy engem ósdi módon nem lehet az internetről frissíteni. A hang átalakító maszkon már tavaly is elborzadtam, de azt hittem, az idén már nem lesz. Tévedtem. Mert van. És továbbra is van bionicle robot.. (brrrrrr, akármennyire is lego) A harci eszközökről, lézerkardokról, ilyen-olyan pisztolyokról, puskákról, meg nem is tudom hányféle ilyen van.. mindig kikészülök. És néha eljátszom a gondolattal is, hogy milyen lehet az, amikor a fiúgyereknek puskát teszünk a karácsonyfa alá. Nesze fiam, így kell vele lőni. Majd apád megmutatja. Nem is értem.. mert jó, hát oké, fiúgyerek nem nő fel lövöldözés nélkül, és harcolás nélkül. De eddig tök jól meg voltak úgy is, hogy a két ujjukkal lőttek, ezután sem fog ez változni. Na, szóval, ezek után még jöttek a bakugan golyók, és kilövők, meg dino keltető tojás, meg felsorolni sem tudom hányféle agyatlan játék. Így aztán elég hamar szűkült a kör, amiből választani lehet. Mégis sikerült. Remélhetőleg örülni is fognak neki. Bár nyilván, amikor már a főfőajándék megvan, akkor semmi más nem számít majd igazán. Meg különben is jó gyerekek ezek, és mindennek örülnek. :)
Na de visszatérve a bevásárlásra. Miután tényleg jól teleraktuk a kocsit (párom szerint az idén már nem is kell boltba menni, a kis naiv :D), igen komolyan el is fáradtunk. Tekintettel arra, hogy akkor már fél öt volt, és mi utoljára reggelit vettünk magunkhoz. Fizettünk, (nemkeveset) szegény kasszás nénit majdnem megsajnáltam, amikor első körben odaadtam a céges ajándékutalványt, majd a szintén céges étkezési utalványt, majd a bankkártyámat, a pontgyűjtő kártyámat, és szemét módon még a matricákat is kértem. Bácsi mögöttem színpadiasan felsóhajtott, mikor a vásárlás után járó (dupla) mennyiségű matricákat elkezdte nekem leszámolni a hölgy, de szúrós pillantásomra gyorsan elfordult. :)
Itthon pedig a kövektől megszabadulva sikerült egy jóízűt vacsorázni is, és élvezni, hogy ezúttal nem kell egyedül nekivágnom az estének három őrült fickóval. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése