Röviden

Ez az idei farsang minden eddiginél szebb és emlékezetesebb, de ennek megfelelően roppant fárasztó is. Bármelyik pillanatban tudnék aludni, már amikor nem épp a fiamat csodálom, vagy sütit sütök, vagy valakiért elmegyünk, elvisszük, meg ilyenek. :)
Nagy szerencse, hogy szabadságon vagyok, mert dolgozni menni biztos nem lenne időm. :)

Na de azért hoztam amit ígértem... :) Egy szavatok nem lehet rám.

:)

Kedves Fiam!
Épp abban a korban vagy, amikor csak kiröhögnél, ha ezt elmesélném Neked, úgyhogy inkább csak leírom, és majd valamikor egyszer elolvashatod, amikor már kicsit kevésbé leszel kamasz. :)
Ma elkísértelek a főpróbádra. Még az utolsó pillanatban is vacilláltam, mert láttam rajtad, és hát ki is mondtad, hogy nem örülsz neki. Azt akartad, hogy csak "élesben" lássalak, de a határozott tanári kéréssel, miszerint ma mindenkihez menni kell szülőnek, Te sem tudtál vitába szállni, így megadtad magad. Valószínűleg nem történt volna amúgy semmi, ha mégsem mentem volna el, de ezt már csak utólag okoskodva tudom mondani.
De egyébként jól tettem, hogy elmentem. Nekem mindenképpen. Amikor először megláttalak a frakkban, nem nagyon tudtam mit is érzek. Mert ott álltál, mint egy felnőtt férfi. Aki mégis az én fiam. És láttam a zavart az arcodon (ahogy mindenkién), mert Te is érezted, hogy ebben a ruhában most valahogy olyan más lettél. Olyan, aki már nem gyerek.
Aztán láttalak táncolni. Én azt gondolom, elfogult anyai szívem minden szigorával is, hogy sokkal ügyesebb vagy, mint Te azt gondolod magadról. Az azért látszik, hogy mennyire nem a szíved csücske az egész, és ettől a látványtól és érzéstől vagyok én most annyira meghatódva, hogy nem bírom elmondani. Mert tudom, minden flegmaságod mellett azért Te még mindig az az érző lelkű ember vagy, aki mindig is voltál, és tudom, most is csak az én kedvemért táncolsz. Tudom, hogy miattam nem hagytad abba, pedig megbeszéltük, hogy elfogadom a döntésedet, ha mégis így döntesz. Fájt volna, de elfogadtam volna valóban. (azért jobb, hogy nem kellett)
Köszönöm. <3 p="">

Az arckifejezés a fotózás tényének szól. :)

Holnaptól..

Na, semmi fogadalom nem következik, bárki bármit gondolt is. Pusztán csak elmesélem, hogy holnaptól körülbelül vasárnap délig még ennyire sem leszek beszámítható, mint eddig. Ugyan nem nagyon sikerült pihennem ebben a két napban, mert mindig volt valami zsizsegnivaló, vagy épp tennivaló, de már mindegy is, nem valószínű, hogy bepótolom, és gyaníthatóan ugyanolyan fáradtan megyek majd egy hét szabi után újra dolgozni, mint ahogy eljöttem, de sebaj. :)
Holnaptól beindul a farsang-dömping nálunk. Roland kezdi, aztán csütörtökön Erik folytatja. Patrik lesz az, aki a legaktívabb résztvevője lesz az egésznek, mert ő aztán minden nap nagyon komolyan kiveszi a részét az egészből. Mert ő a nyolcadikos, aki igazán rendes gyerek, mert végül mégis táncol, nem adta fel a próbákat. Holnap este már a ruhás főpróba lesz, először lesz rajta frakk életében (és gyaníthatóan ez után a pár nap után nem is lesz soha többé). Keringőzni fognak, két párja is van, ami azt jelenti, hogy táncol majd csütörtökön is, pénteken is, és szombaton is Csütörtökön háromkor és hatkor, pénteken háromkor és hatkor, és szombaton este hétkor. Én hessegetem még a gondolatát is, hogy mennyire meg fogok hatódni, pedig így lesz.. és erre nagyon jó lesz az a holnapi főpróba, hogy majd ott túleshetek az első meghatottságon. :)
Csak szóltam, hogy ha hülyeségeket beszélek, vagy ilyesmi, akkor az azért lesz, mert majd nem mindig leszek képben, hogy épp melyik gyerekemmel és milyen rendezvényen vagyok. :) (és igen, várhatóan hozok majd fotót.. és reményeim szerint videót is valamikor)

Be kell látnom

végre, egyszer s mindenkorra, hogy ez az út, amin épp haladok, nem csak nem vezet sehova, de ráadásul sokkal inkább visszafelé visz, mint előre. Ha nem lennének barátaim, akik időről időre figyelmeztetnek erre, ki-ki a maga módján, ha nem lenne itt mellettem Balázs, aki hihetetlen kifinomult radarokkal kezeli helyén a hisztijeimet, akkor még nem tartanék itt sem, hogy egyáltalán tudjam ezt.
Az egész hetem arról szólt, hogy keseregtem, dühöngtem, morogtam, zokogtam, könnyeztem, csapkodtam, de leginkább sajnáltam magam. Az lenne a legjobb, ha most megráznám magam, és mindezen tudnék egy jót nevetni. Lehetne ilyen egyszerű is, de nem az. Vagyok annyira hülye, hogy itt üljek összezavarodva, azon gondolkodva, hogy most akkor mi is van? Fogalmam sincs mit akarok. Jelen pillanatban nagyon vágyom arra, hogy egy hétig szabadságon legyek. Nem leszek, esetleg a tavaszi szünetben van erre esélyem. Épp készültem rá, hogy elindítsam magamban a nagy "rohadjon meg az egész világ, amiért nem ért meg" hisztimet, aztán rájöttem, hogy tök felesleges felhergelni magam ezen, úgysem oldok meg vele semmit, esetleg még a fejem is megfájdul. (ez az irányítás?) Azt nem mondom, hogy nem esik rosszul, hogy mégsem tombolok és szitkozódom magamban, (helyette Kárpátiát hallgatok) de értékeljük egy javuló lépésnek. Igazából magam sem értem magam, mert azon túl, hogy mindig majd megfagyok, igazán semmi okom nem lehet panaszra. Még fizetésemelést is kaptunk, mindketten. Ami azt jelenti, hogy kevesebb bevételünk azért nem lett. És ez máris jókedvre kéne, hogy okot adjon. De nem volt elég. Telhetetlen vagyok?
A gyerekek is jól vannak, már ennek is illene örülnöm, mikor már szinte mindenki túl van minimum egy felső légúti nyavalyán. Szóval,ez is örömforrás.
Patrik farsangi jelmeze is elkészült végül. Igaz, hogy én tegnap éjjel fél tizenkettőkor úgy vágtam oda az asztalra amerikai zászlóstól, hogy ha nem póló lett volna, csak úgy csattan, de ma délelőtt Roli óvó nénijének hathatós közreműködésével be lett fejezve. És hogy kárpótoljon a mérgelődésért a sors (najó, a saját bénaságom idegesített leginkább), megnyerték a "jelmezversenyt", úgyhogy holnap is mennek, újra bemutatják. :D Mondhatjuk, hogy ez is öröm. :)
Ma láttam megint a táncosokat is. Sőt, míg tegnap csak a negyedikeseket, ma a nyolcadikosokat is. :) Mondjuk az egészen fura érzés ám, hogy ezekre a gyerekekre emlékszem az oviból, meg a babakocsijukból, most meg látom őket frakkban-báli ruhában. Nem is értem, hova rohannak úgy ezek a gyerekek... ;)
Holnap még megünneplem a hét utolsó munkanapját egy kevés túlórával. Az egész napot bevállaltam volna, ha megkapom cserébe a hétfő délutánt, de nem volt jó ajánlat, legalábbis nem éltek vele. Így háromig maradok. Munka után még azért ezen tomboltam egy órát, de mostanra feldolgoztam...vagy legalábbis belenyugodtam, hogy újabban minden péntek ilyen..
Szóval, egy lehiggadós-elfogadós-belátós hétvégének nézek elébe, remélhetőleg. De azzal is beérem, ha csak a lehiggadás jön össze. :)
Már csak kettőt kell aludni, és szombat reggel lesz. :) Na, ez a jó.. :) Holnap pedig nem kell egyedül aludnom, sallalla.

Ömlesztve

Ma aztán végképp nem írok inkább. Mert nyomdafestéket nem tűrő szavak törnének elő belőlem, emlegetve mindenkinek a felmenőjét, aki a farsangot, azon belül is a jelmezeket, és a varrástudatlan, kézügyesség hiányos szülők által kreált jelmezeket főképp kitalálta.
Ez az egyik.
A másik meg még mindig ugyanaz a nóta. A kiborulás határán vagyok a fázástól. Nem bírom tovább. Két dolgot eszeltem ki. Vagy rászokok a piálásra, mert az állítólag melegít, vagy pedig el sem mozdulok addig a fűtőventilátor (a ventilátor tényleg csak egy l?, kettővel írva aláhúzza  nekem a helyesírás ellenőrző) mellől, amíg nem lesz plusz tíz fok minimum. Meg még eszembe jutott a fűthető ruha feltalálása is, de leragadtam ott, hogy honnan kapna energiát, amivel fűt. Az már annyira tudományos gondolat volt, hogy inkább hagytam a fenébe.
De azért ma már túlestünk egy farsangon. Erikén. Ott voltam, helyesek voltak a kis kártyakatonák. Na, mondjuk nem teljesen volt világos, milyen katonák is, akik valami kis helyes andalító zenére táncikálnak, de sebaj. Erik nem érezte jól magát, már az elején jönni akart haza, fájt a hasa, de azért végigcsinálta, és csak utána jöttünk. Fénykép nincs, mert az analfabéta felem még mindig nem tanult meg fotózni, és a gép is itthon volt. Úgyhogy csak képzeljétek el a fehér inges-fekete nadrágos fiamat, ahogy elöl-hátul rajta van egy nagy, karton méretű treff hatos. Volt hozzá beharapott szájú szégyellős vigyor. :)
Hát ennyi mára. Élünk, épphogy... de mindjárt hétvége.

Farsangok

Arról már tavaly is írtam, hogy nálunk az iskolában három napig tart a farsangi vigadalom. Míg tavaly a táncos fiam miatt mentem két napig, az idén már azért, mert Erik az első napon volt érdekelt, míg Patrik a másodikon.

Be kell valljam, pont úgy, mint a szilveszter, a farsang sem a szívem csücske. Gyerekként sem voltam oda érte, szülőként sem. Ettől még ugye részt veszünk benne, már csak azért is, mert ebben az iskolában komoly csapatépítési stratégia (vagy inkább komoly pedagógusi versengés) részeként osztályok öltöznek e. Sőt, ezt Erikék az idén még meg is fejelték azzal, hogy az egész második évfolyam öltözött be. A kenyér útját elevenítették meg egy nagyszabású állóképben. Volt malom, lisztes zsákok, péklegények, és mindenféle péksütemény, valamint kislányok, akik afféle kóstoltató lánykák voltak kis kosárkában pogácsával. Nem mondom, hogy nem volt látványos, bár szerintem sok volt hozzá a 3*20 gyerek. A teljes igazsághoz mondjuk hozzátartozik, hogy eleve voltak fenntartásaim az egésszel kapcsolatban, már akkor, mikor Erik azzal állított haza, hogy muffin lesz. Majd, még mielőtt teljesen kigúvadtak volna a szemeim, sietett azt is közölni, hogy csak annyi az egész, hogy egy sapkára ragasszunk muffint (igazit) meg a nyakában majd lesz egy kép. Sehogy sem tudtam én ezzel megbarátkozni, igénytelennek tartottam. Feltúrtam a szekrényt barna pulóverért, amiből, gondoltam egy kis tömőanyaggal meglesz a süti. Van egy sombrero kalapunk, ami volt már teknőshát is, gondoltam, bevonom fehér anyaggal, mintha tejszínhab lenne, teszünk rá valamiből még díszítést, és kész a muffint. Már még addig is elmerészkedtem gondolatban, hogy krepp-papírból valahogy a muffin papírt is meg lehetne hajtogatni, mikor felébredtem kreatív álmomból, mert tanító néni közölte, hogy marad a nyakba akasztós-sapkaragasztós minimál változat, mert mindenkinek ilyen lesz. Úgyhogy ez lett. És végül is aranyos volt... harmadikok lettek.
Patrikék farsangja másnap volt. Az ő jelmezük már nem volt ennyire minimál, sőt. Görög isteneknek öltöztek be. A lepedők szülői összefogással készültek, arany spray-vel görög mintásra fújták őket, igazi babérból készült a fejükre koszorú. Mindenki beszerezte a maga Istenéhez tartozó tárgyi jelképet, a mi esetünkben Héliosznak egy földgömb és ostor dukált (sast sehogy sem sikerült beszereznem :D). Még a szülői értekezleten elvitáztunk rajta, hogy hogy is legyen ez a görög istenes dolog. Mert az, hogy beöltöznek, egy dolog.. valahogy be is kell vonulni, meg valamit kéne csinálni is. Ha már görög, ugye akkor Zorba.. Amit mindenki ismer, ami tapsoltat, és jó hangulata van, stb. stb. Jöttek a sznob aggályok, hogy dehát a görög istenek a zorbára táncoljanak? Nem tudtam magamban tartani azt a véleményemet, hogy ugye viccel? A görög isteneknél másról sem szólt az élet, csak a dínom-dánomról, és az orgiákról. Igazán le sem tojták az erkölcsöket.. de még ha ezt nem is számítjuk, ezek itt ötödik osztályos gyerekek, és farsang lesz, nem pedig komoly, történelmi előadás. Végül azért sikerült eloszlatni az aggályokat, még azt is megígértük az aggodalmaskodóknak, hogy ha mégis magukra haragítanák az érintett isteneket, majd bemutatunk nekik valami áldozatot, hogy kiengesztelődjenek.. A Zorba egyébként nagyon tetszett nekik, bár nem volt könnyű megtanulni, mégis jól sikerült. Ők másodikok lettek.
Az utolsó volt a sorban az ovis farsang. Ami zártkörű már egy pár éve, úgyhogy részt venni nem kell rajta. Roli úgy január eleje óta készül rá. Ötletei voltak. Egyik héten bohócnak készült, másik héten batmannek, aztán Harry Potternek, majd cicának, meg még ami épp eszébe jutott. Túl sok kedvem nem volt bármilyen jelmezzel is szórakozni, már csak azért sem, mert ugye nem a szívem csücske a farsang. Végül egy héttel az ominózus esemény előtt jutott eszünkbe, hogy mi is legyen. Tulajdonképpen még jelmez sem kell hozzá, mert minden megvan benne hozzá, hogy mindenféle beöltözés nélkül is elhiggyék róla.. de azért a tisztesség kedvéért varázsoltunk szarvakat, farkincát, meg egy "vasvillát" is (zseníliából :D). Reggel itthon felöltöztünk, vittünk sütit, meg üdítőt, és leadtam őt bulizni. Nagyon élvezte, még délután itthon is sokáig jelmezben közlekedett.
Én pedig nagyon élvezem, hogy most egy évig nem kell gondolnom sem ilyesmire. :D