Végre voltunk ma a Balatonon. Ennek az időjárás is úgy örült, mint én, mert míg itthon kicsit borús idő volt, ott ragyogó napsütés, és szinte nyárias meleg várt.
Nem sok minden változott mióta nem jártunk ott, de ez nem is volt elvárás, sőt... szeretem, hogy ismerős helyek várnak.
Bármeddig tudtam volna maradni, süttetni az arcomat a nappal, hallgatni a madarakat, figyelni ahogy az emberek ugyanúgy örülnek a jó időnek és a Balatonnál, mint én.
Bármeddig még most nem lehetett ott maradni, a fiúk meg egyébként sem osztoznak a céltalan ücsörgés okozta örömben, és még a sonkát is meg kellett főzni, úgyhogy délután hazajöttünk.
A sonka is készen van, a fonott kalácsok is hűlnek már. A tiktok összes videóját megnéztem a napokban hatos fonás témában, de az a helyzet, hogy most már biztosan kijelenthető, ez nálam valami képességbeli hiányosság. Egyszerűen hiába látom, értem, a kezem nem tudja megcsinálni. De szerencsére van nekem egy roppant ügyes Roland nevű gyermekem, aki gond nélkül abszolválta ezt a kalácsfonás dolgot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése