Ma hajnalban valamikor arra ébredtem, hogy hangosan nevetek. Ez engem is nagyon meglepett, az azért nem jellemző rám, hogy ilyen vidám vagyok bármilyen korai időpontbam is. Balázs le is volt döbbenve rendesen, és kérdezgette, hogy mit álmodtam, de sajnos fogalmam sincs róla. De érdekes lehetett, mert most az emlék hatására is fülig szaladt a szám, pedig itt ülök egymagamban a kanapén. Érdekes az ember agya. Az enyémről mondjuk tudjuk, hogy időnként előfordulhat kisebb -nagyobb kontakthiba, de ezt megszoktuk már.
A vérnyomáscsökkentő jól funkcionál, ma már mondjuk kicsit mintha túl is teljesítette volna a tervet, mert volt már csak 106/70-es vérnyomásom is. Ettől aztán úgy szédültem, és olyan kótyagosnak éreztem magam, hogy ihajj.. A két véglet...és egyik sem jö.
Délután volt nálunk egy rég nem látott kedves vendég. A régi olvasók biztosan emlékeznek rá, hogy van nekünk egy majdnem lányunk, akit háromévente koráig mondhatni mi neveltünk. Kicsit mostanra megkopott a folyamatos kapcsolattartás, de azért tudunk egymásról mindig. Örültem neki..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése