Könyves péntek

 Majdnem két hét ment el ezzel a könyvvel, és majdnem le is tettem félúton. Ritkán van ilyen egyébként, de előfordult már, hogy valamit elkezdtem, de végül mégsem fejeztem be. Az írónőtől egyébként sok könyvet olvastam már, és azt is tudtam, hogy kicsit nehéz felvenni a fonalat, mert minden könyvében elképesztően sok szereplőt foglalkoztat nagyon aktívan. Elég komolyan kell figyelni, hogy tudjam követni ki kicsoda. Ez a könyv ráadásul egy régebbi könyvének a folytatása, így az, hogy azt nem mostanában olvastam, nem könnyítette meg. 

A sztori egyébként nem egy mélyen szántó valami. Rachel valaha alkoholista volt, de sikeresen leszokott, és mostanra ő maga is egy ilyen intézményben dolgozott segítőként. Körülbelül a háromszázadik oldalig semmi extra nem is volt ebben, amíg meg nem jelent a holt férj, és ki nem derült, hogy Rachelnek volt egy halva született kislánya, akinek a születése után gyógyszer függő lett. Egészen addig, amíg ezzel a volt férj nem szembesítette, azt gondolta, hogy egy másik nő miatt ért véget a házassága. Végül persze felismerte, hogy emiatt hagyta el a férje, és ezzel együtt egy csomó más felismerést is tett. 

A könyv végére újra együtt volt a volt férjével, és így egy kedves kis lezárás lett ezzel. 

Végül nem bántam meg, hogy nem hagytam abba a kezdeti unalmasság után, mert azok a mindenféle gondolatok és érzések, amik felszínre kerültek a szembesülések során nekem is jót tettek sok szempontból.