Nem jó

Már tegnap is sokkal rosszabbul volt, mint eddig, pedig a múlt hét is igen necces volt már e tekintetben. Múlt héten én már javasoltam is neki, hogy pénteken menjen szabira, és pihenjen, valamiért éreztem én, hogy nagyon kéne neki a pihenés. De aztán ez nem jött össze, mert helyettesítenie kellett, akit helyettesített, neki meg olyan programja volt, amit már nem tudott lemondani. Így aztán ment.
Mindig, minden helyzetben száz százalékon teljesít, de ha van ilyen, akkor nem ritkán a százhuszat is eléri simán. Így van ez akkor is, ha fáradt, vagy kedvetlen, vagy nem jól van. Így volt ez a múlt héten is.
Aztán tegnap már csak alig-alig bírt ébren lenni, és minden ébren töltött pillanatban folyamatosan tüsszögött, és orrot fújt. Aztán már a torka is fájt.
Ez az állapot mára még rosszabbodott. Mert ma már szinte semennyit nem tudott ébren maradni, és már reggel szabit kért. Ami árulkodó, mert ő aztán mindig megy dolgozni. És még inkább árulkodó jel, hogy délután holnapra is kért egy napot.
Végigaggódtam a délutánt, amíg én dolgozni voltam, mert a gyerekektől tudtam, hogy "apa nagyon rosszul van, csak alszik, és nem is evett semmit".
Szerintem nem is emlékszik rá, hogy mikor jöttem haza, mert alszik továbbra is. És még álmában is látszik, hogy nagyon nincs jól. Mielőtt elmentem dolgozni, akkor kezdett lázasodni. Most nem tűnik annak.
Minden bizonnyal felülfertőződött valamivel az allergiája, és a kettő együtt két vállra fektette.
Nagyon aggódom érte, és nagyon remélem, hogy holnapra sokat javít rajta ez a rengeteg alvás. Régen mindig azt mondták, hogy az alvás is egyfajta gyógyszer. Hát így legyen.