Felnőnek

Csak kapkodom a fejem, és próbálom teljesen fel is fogni, hogy itt bizony kérem, tényleg az van, hogy a fiúk kétharmada végérvényesen elkezdett abszolút önálló életet (is) élni. Oké, hogy épp múlt héten történt, hogy Patrik hivatalosan is felnőtt korba lépett. Mindezt egy igen felnőttes cselekedettel is megünnepelte (és itt nem a múlt szombati bulira gondolok), mert már napokkal ezelőtt közölte, aztán ma végre is hajtotta. Elment vért adni. Csak úgy fogta magát, és ment. Én meg csak pislogtam, hogy hát nahát.. nem mertem fennhangon még aggódni sem, mert az milyen ciki lenne már, hogy ő felnőtt, én meg picsogok, mintha még kisfiú lenne, de azért megkértem, hogy ha esetleg nem érne haza, amíg még itthon vagyok, azért tegye meg, hogy rám csörög. Csak hogy tudjam, minden rendben. Jó fej, mert ugyan haza is ért, de amint végzett, már írt is messengeren, hogy minden oké, és nem is volt egyáltalán szörnyű.
Hazaért, és egy pillanatra azért még előbukkant belőle az a régenlátott kisfiú, amikor közölte, hogy na, most azonnal szabadítsam meg attól a kötéstől, amit a kezére tettek, mert az aztán annyira szoros, hogy majd attól lesz rosszul. Átkötöttem, és mire én felöltöztem, hogy munkába induljak, ő már ebédelt.

Kicsit nehezményezte, hogy nem kapott első véradásért emléklapot, vagy ilyesmit, mert örült volna neki, de úgy láttam, nem csak mi vagyunk büszkék rá, amiért ilyen, amilyen, hanem ő maga is büszke magára. (ezt onnan tudom ilyen biztosan, hogy a facebookon is megosztotta ezt a képet, és ő nem az a posztolgatós fajta gyerek.. csak azt, aminek súlya van)

Erik pedig ma sportorvoshoz ment. Ő, egyedül. Akiről ez tavaly ilyenkor még abszolút elképzelhetetlen lett volna, minimum négyféle változata lett volna, hogy ki kísérje el, és hogy miért nem tud ő oda egyedül menni. Ma már ez nem is kérdés. Nekem eszembe sem jutott, hogy a Taj kártyája is kellhet, szépen el is felejtettem odaadni neki, de neki még annyi esze is volt, hogy elkérte azért a számát, minden eshetőségre felkészülve. EKG-t csináltak, amitől egy-két évvel ezelőtt biztosan rögtön leugrik a vizsgálóasztalról is félelmében, de ma mi sem volt természetesebb. A sportorvos után még vett maguknak pizzát vacsorára. Ezt is már tegnap kigondolta, és pénzt kért rá, gondosan ügyelve arra, hogy megkérdezze az öccsét is, és a bátyját is, hogy ki milyet kér majd. :)

Nagy szerencse, hogy itt van még Roli, aki tegnap bunkit épített a szobájában, és azt tervezte, hogy ott fog aludni. Legalább biztos lehetek benne, hogy azért maradt itt még gyermetegség. :)