Nagyon-nagyon sok "munkám" van abban, hogy most ott tartsak, ahol most, és az legyek, aki most vagyok. Az nem biztos, hogy teljesen jó munkát végeztem, de sosem a tökéletesség volt a cél, csupán "csak" boldog akartam lenni.
Kemény évek is vannak mögöttem, vannak dolgok, amikre, ha visszagondolok, nem is tudom, hogy hogyan tudtam ezt így végigcsinálni. De mindenből tanultam, és a lehető legkomolyabban gondolom, hogy "ami nem öl meg, az bizony megerősít."
Elég határozottan tudom most már, hogy mi az, amire szükségem van ahhoz, hogy ezt, amit eddig elértem, meg is tudjam tartani. Ahhoz még van szükség némi munkára, hogy a tudás ne csak elméleti legyen, hanem a gyakorlatban is tartsam magam ehhez, ha törik, ha szakad. De szerintem ez is menni fog, mert ahogy az ábra mutatja, nincs lehetetlen dolog. Munka közben még vár rám majd egy-két beszélgetés, és lesznek kemény, magányos perceim, napjaim is. Mert az előfordulhat, hogy egy-egy beszélgetéssel majd megbántom a beszélgetőpartneremet. Pedig nem ez a cél, hogy bárkit is bántsak.
Jó lesz. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése