Lehet, hogy amit tegnap írtam, még át kellene gondolnom, mert mégsem jó irányba haladok. Ugyanis ma váratlanul úgy bevágtam a jobb bokámat a konyhai radiátor sarkába, hogy abban a pillanatban Karádi őrmester is megirigyelte volna a káromkodást, amit eleresztettem. Na mondjuk ez pont jó volt arra, hogy az a hirtelen és váratlan fájdalom ne uralkodjon el rajtam teljesen, mert el voltam foglalva azzal, hogy hogy is fejezzem még ki magam. :D Egy-két másodpercre jól be is pánikoltam, hogy mi van, ha el is törött, de aztán óvatosan megmozgattam, és nem volt gáz. Elmentem dolgozni is, és még akkor is úgy éreztem, hogy nagyobb volt ennek az egésznek a füstje, mint a lángja.. de aztán teltek az órák, és úgy lett, hogy egyre jobban fájt. Egy helyben álltam szinte egész délután, az sem tett jót, de az semmi volt ahhoz képest, amikor az utolsó órában leültem.
Bekentem fájdalomcsillapító kenőccsel, és remélem, hogy azért reggel sikerül majd anélkül is lábra állni, hogy a csillagokat látnám. (mondjuk annyira nem tervezek korán kelni, hogy még a csillagok is látszódjanak)
Azt meg mindenképpen fontolóra veszem, hogy milyen út nem jó, amin járok. Főleg, mert az hittem, sínen vagyok. :)
(úgy látszik, ez egy ilyen hét... megint rinyáltam :D)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése