A nagy vízválasztó minden héten, ami a hétköznapoknak a közepe. Általában ez a legnehezebb nap, gondolom, mert ilyenkorra mindenki belerázódik a hétbe, és közben rá is döbben, hogy már csak két nap van hátra, és még egy csomó mindent meg kell oldani.
Azt figyeltem meg magamon, hogy nekem kifejezetten jót tesz, ha sok mindent kell csinálnom, és folyamatosan kell használnom az agyamat is hozzá, mert akkor nem csak gyorsan telik a nap, de fel sem merül bennem, hogy haszontalan lennék, vagy épp kevesebb másoknál.
Egy ilyen folyamatos agyhasználós napon vagyok túl, persze, délutánra kipurcantam, ahogy az lenni szokott, és a fél órás ledőlés is több, mint egy órásra sikeredett, de végül is, nem történt semmi, csak ébredés után azt sem tudtam, hol vagyok. :D
Most, hogy majd megint egyre többet leszünk itt bent a lakásban, megint egyre többször jut eszembe, hogy ki kéne találni valamit, amitől még sokkal otthonosabb lesz. Apróságok kellenének, de még mindig nem láttam olyanokat, amiket nem bírtam ott hagyni. Egy-egy szöveges kép már megfogott, és azt elhoztuk a pepco-ból, meg párnákat vettünk a kanapéra, de ennyi. Pedig mindig nézelődök ilyen szemmel is, amikor valahova megyünk. De türelmes vagyok, úgyhogy egyszer biztosan meglesz. Mondjuk lehet, hogy az interneten kéne keresgélnem, de ahhoz meg mostanában nem sok türelmem van. A laptopot is egyre ritkábban használom, a telefonomon olvasok híreket, ott olvasok blogokat, facebook-ozok. Épp keresgélhetnék is ott is... na majd lehet, hogy eljön ez az idő is.
Várom ezt a melegedést, amit ígérnek még holnaptól, mert egyáltalán nem esik jól reggelente fázni, és azt sem szeretem, hogy délutánonként bőven elviselem magamon a hosszú nadrágot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése