Végre május

Ma megünnepeltük a munkát. Stílszerűen úgy, hogy semmit nem csináltunk. :) Őszintén szólva gyerekkorom óta nagy kérdés nekem, hogy egyrészt miért kell ünnepelni a munkát, másrészt mi a logika abban, hogy éppen a munka ünnepe munkaszüneti nap? Sehogy sem sikerült soha rájönnöm. Na nem mintha kifogásom lenne a munkaszüneti nap ellen, sőt.. :) Igaz, a munka ellen sincs kifogásom, de vannak azért olyan napjaim amikor azt érzem, hogy ünnepelhetnénk minden nap a munkát így, mint ma. :)
Aludtam egy jót, szerintem gyakorlatilag mozdulatlanul, és jól is esett, de korántsem úgy keltem ma sem, mint aki friss és üde.

Sokkal inkább éreztem magam nyolcvan évesnek, mint harminchatnak. Eszembe jutott újfent a doktornéni, akihez nyolcadikos koromban jártunk fel Pestre (tulajdonképpen Budára, de mindegy, ez részletkérdés), hogy hányszor mondta, hogy "mindennel baj fan". Kicsit törte a magyart, valahonnan a Szovjetunióból származott. Rengeteg injekciót kaptam tőle, volt, hogy minden nap többet is, és nem tudom, nem e mostanra ürült ki belőlem teljesen minden. Nem akarom elhinni azért még most sem, hogy mindennel baj van, de hogy valami van, az már biztos. Az összes izületem nagyon fáj, ha nem szégyelleném, néha sírnék is miatta, amikor a térdeim nem akarnak már hajlani, vagy amikor minden mozdulat fájdalmat okoz. De teljesen tanácstalan vagyok, hogy hova is menjek, mit is csináljak most. A reumatológián jártam már, a sebészetre nem hiszem, hogy mennem kéne, főleg azok után, amit a héten Erikkel kapcsolatban tapasztaltam. Ortopédia? Vagy csontkovács? Vagy hagyjam a fenébe, aztán majd lesz valahogy? Mindegy is.
Mindenesetre azért ez a május elseje már kecsegtet azzal, hogy lassan tényleg jó idő lesz, és sok lesz a napsütés, és a napsütéssel egyenes arányban nő majd a jókedve is mindenkinek. És ez a május hoz majd egy nyelvvizsgát a legnagyobbnak, egy erdei iskolát a legkisebbnek. Meg még ki tudja mit. Ki fog derülni.:)