Ma, annak a csúnya és undorító szokásomnak köszönhetően (nevezzük nevén: a dohányzásról van szó) belecsöppentem egy beszélgetésbe. Kivételesen semmi késztetést nem éreztem arra, hogy beleszóljak, épp el voltam gondolkodva valamin. De belevontak. Mert hirtelen felém fordulva megkérdezte az egyikük, hogy "Te nem így gondolod, Dia?" Mire vissza kellett kérdeznem, hogy mi is az, amit nem úgy gondolok. Összefoglalták, hogy arról beszélgettek, mennyire rossz is nekik, úgy kb. mindenért, amit fel lehetett sorolni pár mondatban. Mondtam, hogy nem,én nem így gondolom. Én elégedett vagyok, és boldog. De ez nem volt elég válasz, mert megkérdezték: "Hogyhogy?" Hát most erre mit lehet mondani. Hogyhogy hogyhogy? Nincs okom boldogtalannak és elégedetlennek lenni, minden rendben van az életemben, egészséges vagyok (és ez sem volt mindig így), van kit szeretnem, engem is szeretnek, és ez önmagában elég. Az, hogy mikor mennyit dolgozom, vagy mennyi egyéb dolgom, gondom, bajom van, az nem számít ebbe bele. Mert akkor is boldog és elégedett vagyok, amikor nyafogok, vagy nyűglődöm valami miatt.
Nem volt arra idő, hogy részletekbe belemenjünk, így elfogadták, hogy azt mondtam, minden rendben van mindenhol, és ez elég. De nem hiszem, hogy értették, mire gondoltam. Ami nem baj, mert majd megértik. :)
Akik arra vannak bekábelezve, hogy mindig mindennek a fonákját lássák, nem fognak minket megérteni sosem. Egyszerűen másképp működik az agyuk :) Addig nincs is ezzel baj, amíg a borúlátásukat nem erőltetik ránk! Sokan teljesen félreértik a pozitív gondolkodás lényegét, kiparodizálják, lekicsinylik, pedig valóban nagy energiák rejlenek benne, akkor is, ha nem nevezzük nevén. Persze, tudom, sokan nyerészkednek ezen a témán, mindenféle közhelyekkel kufárkodva igyekeznek a hasznukra fordítani, ha a spirituális sallangot leszedjük róla és a lényegre figyelünk, akkor igenis működik a dolog. Szerintem te is egy pozitív tipus vagy, aki méltósággal viseli a kevésbé jó dolgokat és lelkesen, szeretettel fogadja be a jó dolgokat.
VálaszTörlésFixa ideám, hogy aki mindig mindent rossznak lát, talán csak még nem szenvedett eleget... :))))
Én is sokszor tapasztalom, hogy amikor azt mondom, hogy minden szuper, és nem panaszkodom a gyerekekre, az iskolára, óvodára, a rendszerre, akármire, holott az lenne az elvárás, akkor hirtelen kimerevedik az idő, és az arcára fagy a mosoly a kérdezőnek, mert nem érti. Nem érti, miért nem mondom, hogy büdös kölkök, 3 fiúval borzalom az élet. Sajnos a legtöbben a panaszkodásra vannak berendezkedve, és ezt várják el másoktól is. De remélem, hogy csinálhat egy-egy fecske is nyarat :)
VálaszTörlés