Ma este, miközben tudtam volna zokogni attól, ahogy fájt a nyakam, és ettől minden más bajom is volt, úgy döntöttem, hogy akkor most aztán már tényleg elég ebből az egészből. Hétfőn fel fogom hívni valamelyik csontkovácsot, és kérek egy időpontot hozzá. Igaz, hogy nagyon félek, és emiatt halogattam eddig is ezt az egészet, de most már nincs mitől félnem. Ennél rosszabb nem lehet ez az egész, annak, hogy jobb legyen viszont esélyt kell adni. Három telefonszámot kaptam, ebből az egyiket kilőttem (naná, hogy ő lenne a legközelebb), mert őt megtaláltam a fb-on, és nem szimpatikus. Benne nem tudnék bízni. A másik kettőről csupa jót olvastam az interneten, úgyhogy így már majd azt hiszem, mindegy is, hogy kihez megyek.
Majd ez lesz az én szülinapi ajándékom magamnak. Mondjuk, hogy addigra már majd tök jó lesz minden, és csak azért járok majd masszíroztatni a hátamat, mert jólesik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése