Fradi meccs

Nem is mertem akkor arról igaziból álmodni, amikor a Kupadöntőről jöttünk hazafelé, hogy ennyire hamar újra meccsre megyünk a Groupama Arénába. Nem is mertem egy szót sem szólni, amikor a szülinapom hajnalán Balázs azt mondta, hogy na, nem.. ennyiért nem vesz öt jegyet. De persze, fülig ért a szám, amikor megtudtam, hogy mégis megvette. :)
A Kupadöntő különlegesen fantasztikus hangulatú esti meccs volt. Ez a mai Fradi-Vidi meccs egy másik különleges hangulatú szombat délutáni meccs volt. Ugyanaz, és mégis egészen más. A kupadöntő nem Fradi-rendezésű meccs volt, hanem MLSZ rendezés. És bármily furcsa és nonszensz is, a Fradi saját pályáján mégis vendég volt. :D Így aztán, ott, arról a meccsről valami hiányzott. Nem tudtam, hogy mi, egészen addig, amíg ma nem láttam a saját szememmel, és nem tapasztaltam a saját bőrömön. Onnantól, hogy elindult a visszaszámlálás a kivetítőn, hogy hány másodperc van még a kezdésig, valahogy minden egészen más volt, mint múlt héten. Ahogy a játékosok jöttek kifelé a játékoskijárón, és láttam a füstöt is, ahogy megszólalt a Fradi induló.. kirázott a hideg, és majdnem a könnyeim is kicsordultak. Fantasztikus pillanat volt.
Ahogy a meccs is ismét fantasztikus volt. Egyetlen percre sem unatkoztunk, mégsem kellett aggódni, hogy esetleg ki fogunk kapni. A Viditől már nem lehetett elvenni a bajnoki címet, ahogy tőlünk sem az ezüstérmet, de mégis csak a Vidin lehetett érezni azt, hogy őket bizony már nem is érdekli. :)
Félidőben pedig, ha csak egy pár percre is, de sikerült találkoznunk Beával , aki élőben is pont olyan kedves és mosolygós, mint a blogján keresztül, és a fiúk is pont olyanok, ahogy gondoltam. :) Nagyon jó volt, és kár, hogy csak annyi idő jutott, de az én fiaim közben majdnem sorra kerültek a büfében, az ő Marcija addigra épp megunta az egyhelyben ácsorgást, így aztán különváltunk. :) De én még láttam őket, amikor visszaültek a helyükre. :)
Mikor már hazafelé jöttünk, akkor magamban összegezve arra jutottam, hogy minden héten ide kell jönnöm, és magamba szívnom ennek az egésznek az energiáját, mert ma is úgy feltöltött ez a pár óra, hogy csuda. A meccs másfél órájában tökéletesen kiürült az agyam, egy kósza gondolatom sem volt másfelé, már ez is önmagában nagyon jó érzés. De még az a sok ember, akiknek ugyanaz okozott örömet, ami nekem is, és együtt örültünk, együtt ugráltunk, együtt szidtuk a bírót, ők is rengeteg pozitív energiát hordoztak magukkal. :) Én meg jól begyűjtöttem mindent, amit csak lehetett. :)
Ahogy egy fotót is a múlt héten megnyert Kupával. :)